Vegas Lights [Seokmin FF]

how it feels

Egyedül reggeliztem, és amikor azt mondom, egyedül, úgy értem, nem csak a barátaim nélkül, hanem totál egymagamban. A személyzet már pakolta lefelé az asztalokat, takarítottak, és én ott ültem, egy szelet gofrival, és egy nevetségesen nagy pohár kávéval magam előtt, egy szélső asztalnál. Meglepett, hogy még senki nem ugrasztott fel, de értékeltem, hogy békén hagynak. Valószínűleg amúgy sem akartak a közelembe jönni, tekintettel arra, hogy rémesen festettem, az előző esti, lesírt sminkem maradványaival az arcomon, pizsamában, egyértelműen összetörve. Időre volt szükségem, hogy gondolkodjak, és ez nehezen ment, ha az összes barátom a nyakamon ült. Főleg, hogy a társaság felének fogalma sem volt arról, hogy mi történik közöttünk Logan-nel. Én pedig azon töprengtem, hogy a kirándulásunk elején lemaradtam valamiről, ami valószínűleg már nem is releváns. Valami nagy dolog készült a háttérben, azt hiszem. Logan egy szinttel feljebb akarta léptetni a kapcsolatunkat, és azt spekuláltuk, hogy talán össze akar költözni. Vagy az egész csak kitaláció volt.

- Csodálatos ez a reggel, igaz? - vágta le magát elém Lucas, amitől annyira megijedtem, hogy félrenyeltem a kávém, és a reakcióm szimpla fuldoklás lett. - Csak nem rossz a lelkiismereted?

- Neked is jó reggelt. - forgattam a szemem. - Kicsit elkéstél a reggelivel, már pakolnak. - mutattam magam mögé, ahonnan a svédasztalos reggeli teljesen eltűnt.

- Már ettem. - legyintett. - Csak gondoltam, elkaplak, ameddig a többiek öltözködnek, meg összeszedik magukat. Van rám két perced?

- Három is, ha nagyon szépen megkérsz. Ajánlom, hogy valami jó legyen. 

- Zoey-ról vagy szó.

És ekkor nyeltem félre a kávémat másodszorra, de Lucas-nak a szeme sem rebbent, az asztalra könyökölve nézte végig, ahogy összeszedem magam, majd rá emelem a tekintetem.

- Hűha Liz, te ma tényleg meg akarsz halni.

- Nem csak ma. Folytasd.

- Na, szóval. - kezdett játszani az asztalra helyezett művirággal. - Gondolom, mindannyian tudjátok, hogy nevetséges mértékben szeretjük szívni egymás vérét.

- Ja, talán már feltűnt. - feleltem szarkasztikusan.

- Na, most, azt hiszem, talán, de csak nagyon talán. Azért történik ez, mert van valami közöttünk. Mármint valami nem baráti. Hanem ilyen...

- Most azt próbálod szerencsétlen módon elmondani, hogy tetszik neked?

- Vagy valamivel több...

- Most azt próbálod szerencsétlen módon elmondani, hogy beleestél? - javítottam ki.

- Ja, valami olyasmit, de nem vagyok biztos benne. - vonogatta a vállát, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. - De nem igazán tudom biztosra, mármint nem tudom, milyen érzés szerelmesnek lenni. De te biztosan tudod, mármint... - mutogatott az emelet felé, mert egyértelműen fogalma sem volt arról, hogy mi történik Logan és köztem. - Szóval segítenél azzal, hogy elmondod?

- Mármint mit?

- Hogy milyen érzés... Tudod. Ha szerelmes vagy valakibe.

Kortyoltam még egyet a kávémból, majd letettem a poharat az asztalra és mereven bámulni kezdtem, nem szakítva el róla a tekintetem egy percre sem, miközben beszéltem.

- Milyen érzés, ha valaki szerelmes... Igazából, elég nehéz megmagyarázni. Valószínűleg lehetetlen tökéletesen leírni. De minden szerelem más. Ahogy én látom, hirtelen érzés. Azt hiszem, inkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha meggyújtanál egy benzinbe mártott rongyot. Hirtelen lobban fel, de sosem tudhatod, meddig fog égni, és talán hirtelen alszik el. Ugyanakkor az is lehet, hogy lassan egyre kisebb lesz a lángja. A legjobb fajta szerelem az, ami lassan alakul ki, amikor teljesen kiismeritek egymást, de a legerősebb az, amelyik a semmiből jön. Amire nem számítasz. Talán az, ami rossz, és nem kéne így érezned. Ha szerelmes vagy valakibe, mindenkit hozzá kezdesz hasonlítani, és hirtelen senki nem ér fel hozzá. Mindig tud valami újat mondani, és sosem unod meg, mindent szeretsz benne, és ehhez nem is kell teljesen ismerned. Melletted van, és tudod, hogy ott is marad, de nem fojt meg. Ha szerelmes vagy, gyenge vagy, és sokszor döntésképtelen. Mert legszívesebben mindig őt választanád, akkor is, ha nem lenne szabad. De szeretsz gyenge lenni érte. És ha szerencséd van, ő is szeret gyenge lenni érted.