Egy haldokló univerzum túlélői /Bosszúállók ff./ •SZÜNETEL•

2. rész

~A múlt~

Kapkodtam a levegőt. Alig láttam valamit. De kezdett minden tisztulni. A szobámban vagyok. Ismét egy rémálom. Mióta itt vagyunk egyre gyakrabban van ilyen. Mikor már azt hittem, hogy nem lesz több, mindig volt valami. A múltban történtek túl nagy hatással voltak rám. Felkavarták az egész életem. De sajnos még nem szabadultam meg tőlük. Még el fognak jönni. Ha ma elmondjuk a fiúknak, azzal kockázatosabb lesz az itt létünk. Majd csak megoldjuk. Valahogy.... Viszont már megint késésben voltam. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, sminkeltem és már kerestem is a ruhám. Amint megtaláltam, rohantam is ki a szobából.

Mikor indultam volna az őrsre, megláttam, hogy van valami a konyhában lévő asztalon. Egy cetli volt az. Ez állt benne:

"Ma nagyon sok munkánk lesz szóval nem tudunk felmenni hozzátok ebédszünetben. A Star Labs előtt találkozzunk fél háromkor.

Puszi Niki és Lis!"

Akkor ma csak ketten ebédelünk - gondoltam magamban. Gyorsan elindultam, hogy időben beérjek. Végül még volt időm bemenni a Jitters-be kávét venni.

Amikor beértem Barry még nem volt ott. Végre nem csak én voltam késésbe. Leültem a géphez és elkezdtem dolgozni.

Tíz perccel később Joe jött fel.

-Skye, jönnöd kell helyszínelni.

-Rendben máris megyek. Egyébként Barry hol van?

-Ma nem jön be csak most segít neked aztán megy haza. - mondta Joe ezzel magamra hagyva a laborban.

Mikor megérkeztem természetesen már mindenki ott volt, de még nem késtem el.

-Hol van Allen? - kérdezte idegesen a kapitány. Ekkor megjelent Barry. Elkezdett magyarázkodni, de végül a kapitány elküldte hogy jöjjön segíteni.

-Szia - köszönt fáradtan. Gondolom futott. Ahogy elnézem nem szupergyorsan futott.

-Szia. - köszöntem én is.

Sok időbe telt mire megállapítottuk hogy mi történt. Mikor végeztünk vissza mentünk a laborba.

Elkezdtünk dolgozni. Külön. Egyikünk sem szólt semmit. Csak csendben dolgoztunk. Egy idő után már kezdett kínos lenni.

-Szóval hogyhogy ma nem jöttél be? - kérdeztem, hogy ne legyen csend. Meg hát, kíváncsi is voltam rá.

-Ja csak el kellett intéznem valamit. Ezért inkább kivettem az egész napot. - mondta Barry. Ezzel abba is hagytuk a beszélgetést. Csend lett. Ismét...

Délután kettőkor elindultam haza. Ettem egy keveset majd elindultam a Star Labs-hez. Oda futhattam volna, viszont sétálni akartam. A város ezen része csendes volt. Alig volt mozgás. Csak néhányan sétáltak kint az utcán. Jó volt beszívni a friss tavaszi levegőt.

Fél óra múlva oda is értem a hatalmas épület elé. Pont, mint ahogy elképzeltem.

Lisa és Nicole már ott voltak.

-Sziasztok. - köszöntem nekik mosolyogva.

-Szia. - köszöntek vissza egyszerre.

-Milyen napod volt? - kérdezte Lis.

-Unalmas. - megvontam a vállam majd nevetni kezdtem. -Nektek?

-Szintén uncsi. - nevettek ők is. -És nagyon sűrű.

-Akkor most mit csinálunk fél órán keresztül? - kérdezte Niki.

-Állunk és várunk. - válaszoltam nevetve.