Egy haldokló univerzum túlélői /Bosszúállók ff./ •SZÜNETEL•

9. rész

~Otthon, édes otthon~

Reggel izgatottan keltem ki az ágyból. Peter még mindig aludt. Gyors fogtam valami ruhát, majd kimentem a fürdőbe átöltözni. Mikor ezzel megvoltam, a konyhába indultam reggelit készíteni. Körbenéztem, de semmi ehetőt nem találtam.

-Ezt nem hiszem el.... - dőltem neki a konyhapultnak. Vártam egy kicsit, gondolkodtam, végül fél perc után úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba. Villám gyorsan leszaladtam, bementem, fogtam egy doboz müzlit, majd ahogy jöttem, úgy távoztam. A pénzt persze ott hagytam a pulton. Mikor beértem a lakásba, és leraktam a dobozt a konyhapultra kicsit megálltam. -Nem igaz, most meg rántottát akarok enni...- biggyesztettem le a szám. -Én már le nem megyek a boltba! - jelentettem ki. -Nem. Hiszem. El. Most meg magamba beszélek... Ez a nap egyre jobb lesz, pedig még csak reggel van. - mondtam, majd elkészítettem a reggelit a kávéval együtt.

Mikor ezzel megvoltam elkezdtem telefonozni. Fél óra után ránéztem az órára, hiszen furcsálltam, hogy a többiek még nem jöttek ki. Egyből meg is értettem az okát. Még csak reggel hét óra van. Csoda, hogy ha tíz előtt felkelnek. Gondoltam akkor még visszamegyek aludni, de már nem voltam álmos. Ezért úgy döntöttem, hogy elkezdem elpakolni a cuccaim. Amilyen halkan csak tudtam bementem a szobámba és elővettem néhány bőröndöt.

-Ez nem jó! Ez téli. Ez már rég nem divatos! - kezdtem el dobálni minden felé a ruháim. Mikor végleg meguntam, fogtam a ruháim -kb- felét és begyömöszöltem a bőröndökbe és ismét a konyhába mentem. Mivel egy óra eltelt a pakolással, ezért nem kellett sokat várnom és a többiek is felébredtek. -Na végre! - kiáltottam fel. -Ha tudnátok mennyire unatkoztam.

-Mióta vagy fent? - kérdezte Lis.

-Öhm...úgy két órája. - gondolkoztam el.

-És már össze is pakoltál? - érdeklődött Nicole, én pedig csak bólogattam.  -Akkor tényleg nagyon unatkozhattál.

-Igen. De csak beraktam a ruháim felét. Vagyis inkább belegyűrtem... - húztam el a szám.

-Így már van értelme! - mondta nevetve Lis, majd a konyhába indult, ahogy a többiek is.

Mikor végre megreggeliztünk, mindenki elindult, hogy összepakoljon. A fiúknak nem volt sok dolguk, hiszen alig hoztak magukkal valamit. Én végig Peter-t néztem, miközben magyarázott valamit.

-Skye, figyelsz te rám? - lengette meg előttem a kezét.

-Mi? Ő...Igen persze! - vágtam rá talán túl gyorsan.

-Min gondolkodtál ennyire?

-Csak...tudod ha vissza megyünk, valószínűleg jó néhány emlék be fog villanni. Fájdalmas emlék. - sóhajtottam.

-Figyelj, nem muszáj mennünk, ha nem akarsz. - ült le mellém.

-Nem, nem dehogy. Mehetünk! - mosolyogtam rá.

-Biztos?

-Biztos. - feleltem mire átölelt. Én visszaöleltem. Annyira hiányzott már az ölelése.

Mikor végzett a pakolással kimentünk a konyhába, ahol már mindenki ott volt.

-Beszéltem Cisco-val, szóval már tudják, hogy elmegyünk. Viszont először a Star Labs-be kell elmennünk, mert adni akar valamit. - mondta Lis, mire csak bólintottam. Nicole nyitott egy rést a laborba. Mielőtt beléptem volna, még körülnéztem. Nem nagyon kötődtem a helyhez, tudtam, hogy nem leszünk itt örökké. De azért mégis az otthonunk volt. Gyorsan abba hagytam a nézelődést és beléptem a résbe, így már a laborban álltam.