Egy haldokló univerzum túlélői /Bosszúállók ff./ •SZÜNETEL•

7. rész

~Talán vége~

**E/3 szemszög**

Egy hét telt el a támadás óta. És Skye azóta is kómában van. Nem tudni, mikor ébred fel. Vagy, hogy egyáltalán felébred-e. Peter egy hete ott van a labor kórtermében a lány mellett. Naponta talán egy órát alszik, többet nem. Caitlin minden nap megvizsgálja, de sosem tud jó hírt közölni a csapattal. Ugyanis Skye állapota nem javul, inkább csak romlik. A szíve nem rendes ütemben ver. Hol lassabban, hol gyorsabban. Természetesen ők nem tudják, hogy a lány min megy keresztül. Peter a kezét fogta, és várt. Várta, hogy újra azokba a gyönyörű szemekbe nézhessen, amitől biztonságban érezte magát. Saját magát hibáztatta, ahogyan mindenki más is. De leginkább ő. Mellette állt, s ha nem másra koncentrált volna, hanem a lányra, akkor most nem lenne ilyen állapotban.

Gondolataiból Caitlin rángatta ki, mikor bejött, hogy megvizsgálja Skye-t. Perceken keresztül végezte a szokásos vizsgálatokat, majd a megszokott, sajnálattal teli arcával nézett fel Peter-re. A fiú csalódottan hajtotta le a fejét, s a könnyeivel küszködött.

-Mikor fog felépülni? - kérdezte, miközben cipőjét bámulta. Ekkor jött be a csapat többi tagja. Hallották a kérdést, és persze ők is kíváncsiak voltak.

-Egy hónapig úgynevezett mesterséges kómában lesz. Ha egy hónap után nem ébred fel, - itt megállt. Nem tudta, hogy folytassa, Peter pedig felnézett rá, hogy folytassa, ám meggyötört arckifejezése nem sokat segített rajta.

-Akkor többé már nem ébred fel. Igaz? - kérdezte szomorúan Cisco. Caitlin erre csak bólintott egyet.

-Azt hiszem, hogy mi megyünk. Peter, nem akarsz te is jönni? - kérdezte Bucky.

-Nem, én maradok. - válaszolta, majd Skye felé fordult.

-Menjetek előre, majd én beszélek vele. - mondta Lisa olyan hangerővel, hogy Peter meg ne hallja. A többiek csak bólintottak, majd elhagyták a szobát.

Lis lassan az ágyhoz sétált, odahúzott egy széket Peter mellé, majd leült. Nem kezdett el beszélni. Próbálta összeszedni a gondolatait. Nem az a fajta lány volt aki kitárja szívét - lelkét mindenkinek. Még abban sem volt jó, hogy másokat megnyugtasson. Pedig most pont ezt kellett tennie. Végül pár perc után megtörte a kínzó csendet.

-Figyelj Peter, ez nem csak a te hibád. Mindannyian hibáztunk. Lehettünk volna gyorsabbak. Jobban oda figyelhettünk volna. De Skye erős lány. Túl fogja élni. Itt jó kezekben van. Neked pedig pihenésre van szükséged. Már egy hete nem aludtál, és nem is ettél rendesen. Ez így nem lesz jó. Gyere haza. Kérlek!

-Nem hagyom itt Skye-t. Ha felébred itt akarok lenni mellette. Bármi történhet akkor, mikor nem számítunk rá. Mellette akarok maradni.

Lis nagyot sóhajtott, felállt, majd a fiú vállára tette a kezét.

-Ahogy gondolod. De kérlek ne csináld ezt sokáig. Hosszú távon nem fog jót tenni. - azzal pedig otthagyta a fiút a szobában, aki ismét minden figyelmét az eszméletlen lánynak szentelte.

Lis amint kiért Barry állt elé.

-Nem megy haza, igaz? - kérdezte félve.

-Nem. Egy tapodtat sem hajlandó mozdulni Skye mellől, amíg fel nem ébred. Na de megyek haza én is. Jó éjt! - azzal pedig kisétált a laborból.

Eközben Emma is ideért, aki nem tudja a részleteket, valamint Skye állapotáról sem tud sokat.

-Sziasztok! Mi van a lánnyal? Kiszedted a golyót? - támadta le kérdéseivel Caitlin-t.