Egy haldokló univerzum túlélői /Bosszúállók ff./ •SZÜNETEL•

4. rész

~Váratlan látogatás~

Ott álltunk a Star Labs-ben. Ekkor valaki megszólalt mögöttünk. Megfordultunk. Három fiú állt ott. Nem voltak ismerősek. Vagyis az egyik igen. Oda szaladtam hozzá és szorosan megöleltem...

Ijedten ültem fel az ágyamon. Megnéztem az időt. 10:42. Szuper megint el fogok késni - gondoltam magamban, de ekkor leesett, hogy ma szabadnapunk van. Nagy nehezen ki keltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem felöltöztem és próbáltam emberi arcot varázsolni magamra. Ugyanis a szemem alatt hatalmas karikák húzódtak, arcom sápadt volt az álom miatt. Mikor ezzel megvoltam, kimentem a konyhába.

-Jó reggelt! - köszönt vidáman Lis és Niki. Én csak egy biccentéssel letudtam a köszönést.

-Van valami kaja? - kérdeztem miközben az asztalt bámultam.

-Igen, van palacsinta. Kérsz? - kérdezte Niki.

-Aha, az most jól jönne.

Miután megettük a palacsintát, elindultunk a laborba. Mindenki ott volt. Ugyan ott álltak. Én pedig úgy néztem körbe, mintha most először járnék itt.

-Skye, van valami baj? - kérdezte Emma.

-Nem, nincs semmi csak...volt egy... - a mondat végét nem fejeztem be. Lisa és Nicole összenéztek aztán egyszerre megszólaltak.

-Látomásod? - hangjukból kivehető volt a boldogság, ijedtség és az aggodalom. Én csak alig észrevehetően bólintottam.

-Hogy mi? - kérdezte meglepődve Barry.

-Ez is egy úgymond képességem. Nagyon ritkán van látomásom. Általában akkor, mikor sokat használom az erőm. Gondolom az edzés váltotta ki. Viszont ez nem egy egyszerű fajta látomás. Hatalmas fájdalmakkal jár. Ezért voltam olyan fura reggel. - sütöttem le szemeim.

-Úgy látom, hogy még sok mindent nem tudunk rólatok. - mondta mosolyogva Caitlin.

Mindenki elkezdett beszélni. Én csak gondolkodtam a látomáson. Vajon kik jöhetnek ide? Miért örültem annyira egyikőjüknek? Hiszen egy rokonom sincs életben. Barátom pedig mindig is csak Lis volt. Bár most már Niki is. Gondolatmenetemből egy ismeretlen hang zökkentett ki.

-Sziasztok! - erre mind oda kaptuk a fejünket. Három alakot láttam, de az arcuk nem látszódott, ugyanis nem a fénynél álltak.

-Hogy jutottatok be? - kérdezte ijedten Cisco.

-Kik vagytok? - kérdezte Barry.

Erre közelebb léptek, így már tisztán kivehető volt az arcuk. Három fiú volt. Az egyiknek az egyik karja fémből volt. A másiknak fehér volt a haja. A harmadik pedig... Ezt nem hiszem el. A kezem a szám elé kaptam és elkezdtek folyni a könnyeim.

-Peter? - kérdeztem rekedtes hangon.

-Szia, Skye. Hiányoztam? - kérdezte mosolyogva. Válaszként csak oda szaladtam hozzá és szorosan megöleltem. Arcomat a vállába fúrtam. Így álltunk perceken keresztül.

-Amúgy neked is szia Peter. - szólalt meg Lis. Ez most komoly? Muszáj volt elrontania ezt a pillanatot?! Mikor felé fordultam egy ilyen "Ez most komoly?!" nézéssel ő csak megvonta a vállát és mosolygott.