Egy haldokló univerzum túlélői /Bosszúállók ff./ •SZÜNETEL•

5. rész

~Élve vagy holtan?~

Sziasztok! Nem szoktam a részek elejére írni és nem is lesz szokásom. Viszont most muszáj egy okból .
Mégpedig az, hogy ebben a részben azok akiknek a neve alá van húzva, azok a Föld X-es hasonmások.
Ennyi lenne. Jó olvasást!❤

Reggel mikor felkeltem Peter még nagyban aludt. Istenem milyen aranyos ahogy alszik! Várj,mi?! Na jó. Inkább kimásztam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe nagyon meglepődtem. Nem karikásak a szemeim, és az arcom sem sápadt. Végre nem tört rám egy rémálom sem. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Sminkem csak egy kis szempilla spirálból állt, valamint egy kis szájfényből. Visszaindultam a szobámba, hogy felkeltsem Peter-t, de legnagyobb meglepetésemre már fent volt és fel is öltözött.

-Jó reggelt! - köszönt mosolyogva.

-Neked is! - mosolyogtam én is.

Gyorsan rendbe raktam az ágyat és indultunk is ki a konyhába. Már mindenki kint volt. Nicole épp Pietro-t piszkálta.

-Mond csak, hogy aludtál? - kérdezte Niki ravaszul mosolyogva.

-Nem volt kellemes. Elég kényelmetlen ezen a kis kanapén. Sokkal kényelmesebb lett volna az ágyad. - mondta Pi.

-Biztos nem alszol az ágyamban!

-Most miért?

-Mert nem!

-Khm... - köszörültem meg a torkom, mire mind felkapták a fejüket és ránk néztek -Nektek is jó reggelt! Mi volt ez az előbbi? - kérdeztem.

-Ja csak Nicole nem engedte, hogy vele aludjak, ezért a kanapén töltöttem az éjszakát. Egyébként csináltam nektek kávét. - mondta Pi, majd mire észbe kaptam már mindannyiunk kezében egy bögre kávé volt.

-Na nem. Te nem iszol kávét. Túlságosan felpörögsz tőle. - léptem oda a fiú elé, majd kivettem a kezéből a koffeines italt és hátráltam pár lépést.

-Jaj, Skye hagyd már. Nem lesz semmi baja. Hadd igya meg. - mondta Nicole és visszaadta Pietro-nak az italt. Én és Lisa egyszerre ittunk bele a kávénkba, majd a bögre mögül sejtelmesen egymásra mosolyogtunk. De ezt Niki is észrevette. -Ezt most felejtsétek el!

Mi pedig egyszerre kezdtünk el nevetni. A fiúk persze nem értették miről van szó, így csak értetlen fejjel néztek hol egymásra, hol pedig ránk. Ezen persze még jobban röhögnünk kellett.

-Na jó. Inkább csinálok reggelit. - mondtam, majd elindultam a konyhába. Úgy döntöttem, hogy csinálok rántottát. Persze mind támogatták az ötletet, így hagytak főzni. Mikor elkészült megettük, majd a nappaliba mentünk beszélgetni.

∆¶∆

Hirtelen elkezdtem szédülni és iszonyatosan fájt a fejem. Sejtettem mi lesz, mégsem akartam, hogy megtörténjen. De becsuktam a szemem és átadtam magam a furcsa érzésnek ismét.

"Sötétség. Ennyit láttam. Minden sötét. Iszonyatosan fáj mindenem. Nem tudok megmozdulni. Nem tudom kinyitni a szemem. És alig hallok valamit. Csak néhány hangfoszlányt, ahogy a nevemet ismétlik és valamit még mondanak. Próbáltam koncentrálni, de még így is alig hallottam valamit.

-Nem fogja túlélni

-Cait csinálj valamit ne....halni

Ekkor elkezdett sípolni egy gép, majd ismét rendes ütemben csipogott. Majd újra sípolt, és ismét rendesen működött."