Rendellenesek

3. Rész: Luna White rendellenes

Reggel jókedvvel ébredtem. Dúdolva mostam meg az arcomat, és készülődtem össze. Még anyával is összetalálkoztam a konyhában, úgyhogy meg tudtam ölelni, mielőtt elindultam az iskolába. De természetesen, ami jól indul, abból előbb-utóbb valami katasztrófa fog kisülni. Ezt eddig is tudtam, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Még a folyosón összetalálkoztam Ellievel.

-LUNA! ÍRTAM NEKED HOL VOLTÁL? – támadt nekem, mire megdermedtem.

- Bocsi, nem néztem még ma a telefonomat... mi történt? – kérdeztem. A lány megrázta a fejét és megragadta a kezemet.

- GYERE! – húzott magával. Feltűnt, hogy páran a terem előtt álltak és beszélgettek, de nem hallottam, hogy miről. Döbbenten léptem be az osztályba Ellie mögött. A legutóbbi srácok lökdösték egymás között Natet. Az még inkább megdöbbentett, hogy a legtöbb ember vagy érdeklődve nézte, vagy nem foglalkozott vele. – Én... nem tudom, mit csináljak...

- Szólj egy tanárnak, azonnal – néztem a lányra, mire csak bólintott. A padok között lépkedve megközelítettem a nekem háttal álló Alexet.

- ALEX! – szólítottam meg, miközben felemeltem a kezemet. Ahogy megfordult hatalmas pofont kevertem le a srácnak. Azonnal megdermedt az egész kör. Az egyik srác, aki éppen tovább lökte volna Natet a fiú karját szorítva állt meg a mozdulat közepén.

- Ezt... nem kellett volna – nézett rám idegesen Alex, mire a mellkasának nyomtam a mutató ujjamat.

- Már ne is haragudj, de mégis kinek képzeled magad? Egész eddig semmi bajod nem volt, és most ide jött szerencsétlen, egy rohadt barátja nem volt, ti meg itt basztatjátok?! – kezdtem neki.

- Jézusom mi van veled nőstény? Mit érdekel téged, hogy mi van egy rendellenessel? – vonta fel a szemöldökét, mire döbbenten néztem rá.

- Te teljesen hülye vagy...

- Biztos az Luna? Tudod, te mikor viszik át a tanulókat az egyik iskolából a másikba? Mikor felmerül a gyanú, hogy rendellenesek! Szerinted miért nem volt új osztálytársunk a kezdetek óta? Mert az a NORMÁIS! – nyomta meg az utolsó szót.

- Alex ezt meg honnan szedted? – kérdeztem döbbenten. Alex nem lehetett sokkal butább nálam, mert egy szinten voltunk, és egy osztályban, szóval nem mehettem el szó nélkül amellett, amit mondott, bármennyire örültem volna neki.

- Apámtól. Tudod, ő is tanár – forgatta a szemét. Igen tudtam, de sosem voltunk egy baráti kör Alexszel, így nem igazán gondoltam bele. Elléptem Alex mellett és Nate felé indultam. – ENGEDD! – hallottam meg Alex hangját magam mögött, mire a srác, aki eddig Nate karját fogta, és most elém akart lépni, meghátrált.

- Igazat mond Alex? – kérdeztem Nate szemébe nézve, mire a fiú sóhajtott.

- Igen igazat mond. Azért jöttem át ide, mert az előző iskolámban nem tudtam beilleszkedni. Azt mondták, hogy rendellenes, hogy valaki ennyire antiszociális legyen, és ilyen látványosan. De kaptam még egy esélyt, ezért ide kerültem. És végre lett egy barátom, de az egész procedúra akkora port kavart... sajnálom. Nem akartam, hogy így derüljön ki – szegezte a földre a tekintetét.

- De kiderült. Szóval hagyd békén a normálisakat és húzz a szigetre, mielőtt megfertőzöl minket valamivel.

- ALEX ELÉG! Az, hogy itt van, azt jelenti, hogy nem rendellenes! SZÁLLJ LE RÓLA! – keltem továbbra is a fiú védelmére.

- Luna könyörgöm GYERE MÁR ONNAN! Az a srác nem normális! – pattant fel Liza, aki egész eddig egy padon ülve nézte a történéseket.

- Most komolyan? Mind meghibbantatok? Mi bajotok van? – kezdtem egyre inkább kiakadni.