Green / Loki ff./

1.

Nicole Green vagyok és épp egy szokványos nap kezdetéhez készülődtem. Egy kisebb színháznál dolgoztam, díszlettervezőként. Az órám megcsörrent, ezzel kizökkentve engem csodás álmomból. Fáradtan felkeltem és kicsoszogtam a konyhába, hogy összeüssek magamnak valami reggelit. Miután ez is megvolt lezuhanyoztam és elkészülődtem. Magamhoz vettem a táskám és elindultam a munkahelyemre. A lakásom nem volt messze a színháztól így gyalogoltam. Az idő kellemes volt, a nap melegen sütötte arcomat, a szél pedig belekapott sötétbarna, hosszú hajamba.

Már vagy két órája dolgoztam egy előadás kellékein mikor a főnököm és egyben legjobb barátnőm, Helen megkeresett- ez munka közben nagyon ritka-, de nem egyedül volt. Mellette egy magas, kék szemű, igencsak helyes férfi állt.

- Thomas Lamont- mutatkozott be. Gyorsan felpattantam székemből és kezet nyújtottam. A szemei lenyűgöztek, elég volt pár pillanat és el lehetett bennük veszni.

- Nicole Green - mutatkoztam be én is. Egy darabig bámultuk egymást majd, a csendet Helen törte meg:

- Thomas egy nagyon tehetséges, de új színész. Ez lesz a negyedik szerepe és lenne pár ötlete a kellékekhez is. - az előadás, kosztümös, gótikus stílusú, romantikus volt. -Thomas! Nicole a legjobb díszlettervező, akit ismerek és ritkán, de beugrik a próbákon egy -egy szerepre és nagyon jól játszik, bár ő ezt nemigen ismeri el.- az utóbbi szavakat kissé közelebb hajolva súgta a mellette állónak. Erre mindannyian elmosolyodtunk. Majd folytatta- Most elmegyünk próbálni. - intett egyet és már el is tűnt. Ekkor a férfi közelebb lépett és mosolyogva kérdezte:

- Lenne kedve munka után meginni velem valamit?

- Igen, szívesen!- adtam meg a választ gondolkodás nélkül. Kissé talán túl gyorsan is. Mikor gondolataimból feleszméltem már csak a függöny mellett elhaladó alakját láttam. Biztos voltam benne, hogy köszönt, én viszont nem. Borzasztóan éreztem magam. Tudtam, hogy annak az italnak már lőttek. Visszaültem a székemre és próbáltam nem azon agyalni, hogy milyen bunkó voltam. Miután végeztem a dolgommal elkezdtem összepakolni. Épp akkor végeztek a szereplők is, amikor megpillantottam Helent hatalmas vigyor ült az arcán. Látszott, hogy nagyon jól ment a próba. Már emeltem a táskám, amikor valaki megszólított a hátam mögül. Annyira hirtelen ért, hogy kissé összerezzentem, majd megfordultam. Azokkal az elbűvölő kék szemekkel találtam szembe magam, amiket ma pillantottam meg először.

- Mehetünk?- kérdezte a férfi, majd látva kissé meglepett arcomat, folytatta- Van még kedve inni velem valamit? Hisz megígértem, és amúgy is Helen azt mondta, hogy beszéljük meg a díszlettel kapcsolatos ötleteimet. - mosolyogva bólintottam, majd elköszöntünk a társainktól és kisétáltunk a színházból. Örültem, hogy még hozzám szólt. Egy darabig néma csendben sétáltunk egymás mellet. Végül én szólaltam meg.

- Hogy telt a napja? Milyen nálunk?

- A napom jó volt. A színházban mindenki nagyon kedves. Az előadás pedig remekül meg van szervezve, a cselekménye izgalmas és romantikus. A ön napja hogy telt?- kérdezte majd befordult az egyik sarkon, és mivel nem tudtam hová megyünk, sikeresen nekimentem. Miután mindketten mosolyogtunk egyet, kissé elpirulva válaszoltam.

- Nem volt semmi különös. Örülök, hogy jól érzi magát köztünk. Kérem, tegezzen.

- Csak ha ön is. - bólintottam majd lelassított- Itt is vagyunk. - és kinyitotta előttem az ajtót.

Besétáltunk a kávézóba majd leültünk egy asztalhoz. Odajött egy pincér és felvette a rendelésünket. Én kávét kértem, ő pedig teát. Elkezdtünk beszélgetni. Eleinte csak a színdarabról majd a magánéletünkről. Elmesélte, hogy már 2 éve itt él, mindig is színész szeretett volna lenni, és eddig csak kisebb szerepei voltak. Beszélgetésünk olyan hosszúra nyúlt, hogy észre sem vettük, hogy besötétedett. Majd mikor mindkettőnkben tudatosult, hogy milyen késő van, fizetett és elindultunk kifelé.

- Merre lakik?- kérdezte.

- Nem messze. Két utcányira. - feleltem.

- Engedje meg, hogy elkísérjem. Nem szeretném, ha egyedül mászkálna ilyen későn. - bólintottam majd elkezdtünk sétálni. Most én irányítottam, és ez tetszett. Tíz perc múlva el is érkeztünk egy magas épülethez majd elköszöntünk egymástól, megköszöntem a kávét és hogy hazakísért, majd felmentem a lakásomba. Még az ablakból láttam, ahogy elsétál. Rég nem éreztem magam ilyen jól. Boldogan mentem aludni. Az álom hamar a szememre szállt.

/ Tom szemszöge/

Hazafelé furcsa érzés kavargott bennem. Jó volt a mai nap, rég nem beszélgettem valakivel ilyen jól. De amikor eszembe jutott a feladatom elszomorodtam, szívesen maradnék még az emberek között, de vár a kötelesség. Hazaérve lezuhanyoztam és beültem a tv elé. Egy darabig kapcsolgattam, de nem is a műsorokra figyeltem. A gondolataim máshol jártak, a ma történteken. Ennyi keresés után, végre megtaláltam azt, akit kerestem és még sincs jó érzésem. Lassan a gondolataimba feledkezve elaludtam.

Helló! Ez lesz az első könyvem. Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa! Remélem, tetszik. Ha van valami észrevételed, kérlek, kommentbe jelezd!