Green / Loki ff./

15.

Kiakadtam. Föl-le sétálgattam a fedélzeten, majd eszembe jutott. „ A rádió! Az nem lehet annyira rossz állapotban." Tévedtem. De a megoldásra hamar rájöttem. Kimentem az űrhajóból és elindultam a romok körözz. Már kutathattam pár órája, kezdtem elveszteni a reményt. Ekkor megtaláltam, amit kerestem. Visszasiettem és kicseréltem a rossz alkatrészt a rádióban, így legalább egy S. O. S –t tudtam küldeni. Érezem, hogy nagyon fáradt, éhes és szomjas vagyok. Szerencsére a hajón, még ha egy üvegnyi is, de volt víz. Ittam és nekidőltem a falnak. Szemem lassan lecsukódott.

/ Clint szemszöge/

Már négy nap telt el azóta, hogy Thor egyszerűen lefejezte Thanost a Titánon. Már négy napja hallgattam, hogy a szőkeség próbálja vigasztalni az öccsét, de hasztalanul. Nekem is hiányzott Nicole. Mindig eszembe jutott, ahogy bemutatkozásképpen lekevert egyet Tonynak. Kedves lány volt. És elképesztő miket művelt a megzabolázhatatlan, csínytevés istenével. Loki azóta megváltozott. És ha nem is ismertem régóta, ez a változás szembetűnő volt.

A laborban voltam, kíváncsiságot színleve Tony egyik kütyüje iránt, mert tudtam, hogy addig nem hagy békén, amíg meg nem hallgatom a mondanivalóját. Egy csippanást hallottam. Mire végre abbahagyta a magyarázást és a képernyőt figyelte. Megnyomott valamit és három rövidebb majd három hosszam és ismét három rövidebb recsegést hallottunk.

- Ez egy S. O. S jel. – mondtam Tonyinak. Bárcsak ne tettem volna.

- Na, ne mond! – szólt gúnyosan. – Az viszont már érdekesebb, hogy honnal jött.

- Honnan?

- Az űrből. Vár csak! – hangja izgatott volt. – A Titánról. – szemeim kikerekedtek. Tony is ilyen reakcióval fordult felém. – Hívd a többieket!

Pár perc múlva visszatértünk. Lokit kicsit nehezebb volt kirángatni a szobájából, de amikor megemlítettem, hogy mi történt, olyan gyorsan kinyitotta az ajtót, hogy orrba vágott vele. Mire mondhattam volna bármit már csak a labor felé tartó alakját láttam. Tony felhomályosított mindenkit az üzenetről.

- Azonnal mennyünk oda! – a feketehajú istenség nagyon felpörgött.

- Lehet csapda is. – mondta Steve, a maga nyugodt és megfontolt módján. – Mi van, ha Thanos túlélte? És meg akar szabadulni tőlünk?

- Akkor ismét bosszút állhatunk rajta! De mi van, ha Nicole az? Igaza van Lokinak! El kell mennünk! – még én is meglepődtem szavaimon. „ Én most tényleg egyetértettem Lokival?! És ezt ki is mondtam?! Ha ez később előkerül, én letagadom!"

Mindenki bólogatott, Loki pedig hálásan elmosolyodott. Végül a Kapi is beadta a derekát és sóhajtva kiosztotta a parancsokat. Mindenki elment átöltözni és már csak azon kaptam magam, hogy az űrhajón vagyok és a Titán felé tartunk. Lassan megérkeztünk. Halkan leszálltunk a bolygó felszínén.