Green / Loki ff./

19.

A cellák fehérek voltak és egy sárga védőrács szerűség fedte őket. Lassan sétáltam míg még találtam akit kerestem.

- Loki – léptem közelebb a rácshoz. A herceg felkapta a fejét és szelíden rám mosolygott.

- Mit mondott Odin? – kérdezte és leült velem szembe minél közelebb a rácsokhoz.

- Maradhatok. És örülhetek, hogy nem tilt el tőled. – mondtam az utóbbi mondatot túljátszott lelkesedéssel, erre elmosolyodott.

- Tehát valami olyat mondtál, ami nem tetszett neki? –kérdezte.

- Megvédtelek. – beszélgetésünket Thor szakította, meg aki sietős léptekkel viharzott felénk.

- Loki, apánk látni óhajt. – mondta mosolyogva. Meglepetten néztünk egymásra.

- Ez gyors volt. – mondtam mire Thor mosolya még szélesebb lett.

- Anyám néha nagyon rámenős tud lenni. – mondta, közben kiengedte Lokit és elindultunk a trónterembe. Ugyanaz a „fogadóbizottság" volt mint először.

- Nicole, Frigga megmutatja a szobádat. – közölte Odin ridegen. Kisétáltunk a teremből és az emelet felé vettük az irányt. Nem kellet sokat sétálni, Frigga megállt és felém fordult.

- Köszönöm, hogy visszaadtad a fiamat! – mosolygott hálásan, mire én is elmosolyodtam. – Gondolom, fáradt vagy. Ez lesz a szobád. – nyitotta ki a mellettünk lévő ajtót. Valóban fáradt voltam. Nem hittem, hogy az utazás így megvisel. – Loki szobája melletted van. – mutatott a másik ajtóra, majd a harmadikra – az pedig Thoré. Pihend ki magad. – mondta, majd megölelt, és még mindig mosollyal az arcán távozott. Bementem a szobába. Minden arany volt. A fal mentén egy hatalmas francia ágy foglalt helyet, a szoba közepén egy kisasztal. Leültem az ágyra. Nagyon puha volt. Észrevettem egy ajtót, benyitottam és egy hatalmas fürdőszoba tárult elém. Sarokkáddal, két tükörrel, minden, ami csak kell. A szobába visszatérve láttam, hogy van egy kis íróasztal szerűség szemben az ággyal, két szekrény és polcok, amin könyvek sorakoztak. Kinyitottam a szekrényeket, amiben már a ruhák hevertek, szépen, szín szerint válogatva. Kivettem egy fekete, lenge ruhácskát, olyan volt, mint egy hálóing. Ledobtam az ágyra és odamentem a polcokhoz. Végighúztam ujjaim a könyveken. Sokféle ismeretlen asgardi könyv. Történetek, legendák, háborúk. Addig nézegettem a szobát, még arra lettem figyelmes, hogy kezd sötétedni. Gondoltam, megyek fürödni. Felkaptam a ruhát és bementem a fürdőbe. A kádat teleengedtem hidegvízzel és elmerültem a habokban. Nagy nehezen kimásztam a kádból. Felvettem a fekete ruhát és mire végeztem bőröm már majdnem teljesen visszaváltozott. Kiérve észrevettem Lokit. Egy kis üvegvázában lévő rózsát rakott a kisasztalra. Ő is lefekvéshez készülődhetett, mert már nem a királyi öltözéke volt rajta, hanem csak egy egyszerű zöld lengébb fölső és fekete nadrág. Mosolyogva pillantott rám. Odamentem az asztalhoz.

- Csak virágot hoztam. – mondta és közelebb lépett.

- Köszönöm. – mosolyogtam. – Odin?

- Nem küld vissza a cellába. Bár fenyegetést az kaptam bőven. – mondta mosolyogva.

- Itt még kék vagy. – simította végig az arcom, majd átkarolta a derekamat, mire karomat nyaka köré fontam és megcsókoltam.

Szemei élénken csillogtak. Azok a zöld íriszek. Egy darabig csak néztük egymást, majd lassan ajkait az enyémre tapasztotta. Lágyan csókolt. Elkezdtünk hátrálni, majd ledöntött az ágyra. Levette a pólóját és fölém hajolt, mosolyogva megcsókolt. Végigsimítottam a hasán és hátán. Beletúrtam hollófekete hajába. Kezeit lassan csúsztatta combomtól felfelé, így a ruhát is fentebb tolva. Lágy csókokat lehelt a nyakamra majd egyre lentebb haladt. Kisebb sóhaj hagyta el ajkaimat.

Arra keltem, hogy a nap sugarai halványan megvilágítják a szobát. Éreztem, hogy két kar ölel magához. Oldalra fordultam. A hercegem békésen szunyókált mellettem. A nap halvány sugarai tökéletesen megvilágították tiszta arcát. Fekete haja kócosan omlott a párnára. Közelebb hajoltam és finom csókot nyomtam ajkaira.

Aznap a csínytevés istene két dologgal ajándékozott meg: örök szerelmével és egy gyermekkel.

Vége!