Green / Loki ff./

7.

Nagyon köszönöm a 100 megtekintést! Rengeteget jelent nekem!

Már hetek óta gyakoroltunk. Közbe ismét megbékéltünk Lokival. Lassan rendszeressé vált, hogy legyőztem, ő pedig tettetett sértődöttséggel csipkelődött.

- Mikor kezdjük már el? – kérdeztem a herceget, aki csak pislogott párat, jelezve hogy nem érti mit. – Mikor csapunk le a Bosszúállókra? Lassan már egy éve gyakorlunk!

- Hamarosan. – mondta nyugodtan.

- Loki, mindig ezt mondod! Sokszor legyőztelek már. Jók vagyunk! – sóhajtott egyet, majd kézen fogott és elindult hazafelé. Csendben sétáltam mellette, de nem bírtam tovább.

- Vagy már nem is akarod ellopni a kockát? Meggondoltad magad? – nem válaszolt. Közben elértünk a lakásához.

- Gyere be! Beszélgessünk! – mondta, majd kitárta előttem az ajtót. Levetettem magam a kanapéra és kérdőn néztem rá. A tervet már hetekkel ezelőtt megbeszéltük, csak az időpont kellett. Leült mellém, mélyen a szemembe nézett.

- Nem, Nicole. A kockát szeretném, de....- közelebb hajolt és megcsókolt.

/ Loki szemszöge/

Rájöttem. Szeretem Nicolet. Eldöntöttem. Nem akarom veszélybe sodorni. Elmegyek. Kihagyom a terveimből. Ha megtudná, hogy annak kell a kocka, aki megölte a szüleit, felkutatná. Nem tudja legyőzni, együtt sem tudjuk. Így talán leáll és megpróbálja elfelejteni a bosszút. Végre megtettem. Megcsókoltam.

- Szeretlek, Nicole. Nem tudnám elviselni, ha bajod esne. Sajnálom. – mondtam miután szétváltunk. Értetlen arccal nézett rám.

- Loki, másodszorra nem jön be a trükköd. – mondta kissé mérgesen.

- Örökké emlékezni fogok rád! – ajkaink ismét összefonódtak. A búcsúcsók végeztével, kezemet homlokára tettem. – Szeretlek! Ezt sose felejtsd el! – majd összerogyott. Nagyon fájt, hogy itt kell hagynom. Már nem akartam uralkodni Midgard felett. Vele akartam lenni. Csak vele.

/ Nicole szemszöge/

Az ágyamban ébredtem. Felkeltem és megpillantottam két dolgot az asztalon. Egy szál vörös rózsa és egy levél. Odamentem és kinyitottam a levelet. A kezem remegett.

„ Drága, Nicole!

Remélem meg tudsz nekem bocsátani! Szeretlek!

Örökké a tiéd,

Loki."

A szemeim telegyűltek könnyekkel. Felemeltem a rózsát és magamba szívtam édes illatát. „ Szeretlek, hercegem" a könnyek lassan utat törtek maguknak. Őszinte volt. Tegnap este, tiszta szívvel csókolt. Őszintén érzett.