Green / Loki ff./

6.

Reggel felkelve, egy szál piros rózsát és egy levelet találtam a dohányzóasztalon. Lassan odamentem, majd kinyitottam a levelet:

„ Kedves Nicole!

Sajnálom, elszúrtam. Nem voltam veled őszinte. Csak szeretném, ha megbeszélnénk. Kérlek, gyere a gyakorlóhelyre, amikor jó.

Loki"

A tegnapi zokogás jót tett. A levél nem volt magyarázkodó, ennek örültem. „ Egyetlen rózsa." Ez kíváncsivá tett. Tudni akartam az igazságot. Úgy döntöttem, hogy délután elmegyek a parkba. Az idő gyorsan telt. 17 órakor elkezdtem készülődni. Odaérve, megpillantottam egy a fűben elterülő alakot. Odasiettem, féltem, hogy valami baja esett. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy az asgardi isten békésen szuszog. Leguggoltam mellé, megpöcköltem az arcát, mire felriadt és a tőréért nyúlt, de mikor meglátott, kissé elmosolyodott. Felálltam mellőle.

- Meg is ölhettelek volna. – mondtam közömbösen, egy lenéző pillantás kíséretében.

- De nem tetted. Köszönöm. – lassan ö is feltápászkodott. – Sajnálom. – közelebb lépett én pedig hátrébb. Nem akartam, hogy hozzámérjen. Nem akartam érezni iránta. Úgy döntöttem bármit is mond, közömbös leszek vele. Nem akartam gyengének tűnni, aki a csínytevés istene miatt sír.

- Őszinte leszek. De előtte megkérlek, hogy add ide a tőröd! Nem akarom, hogy ezúttal meg is ölj! – kitartotta kezét, de nem mozdultam.

- Sikerülne? Mellesleg, nem fogok neked esni. Már nem érdekelsz. – jelentettem ki. Kissé elmosolyodott.

- Ha nem érdekelnélek, nem lennél most itt. – szemtelenkedett.

- Az igazság érdekel, nem te! – emeltem fel a hangom, mire mosolya eltűnt.

- Mint tudod, szükségem van a segítségedre. Úgy gondoltam, több esélyem lenne, ha nem csak barátként érzel irántam. Tehát ezért tettem. Azt a csajt aznap este szettem fel. Sajnálom! Nem kellet volna. – nézett rám zöld szemeivel. Tekintetében csak megbánást láttam. Biztos voltam benne, hogy ez sem volt igazi. Megfordultam és elindultam.

- Most hova mész? – siettet utánam. Visszafordultam, ismét lenéző pillantás következett.

- Már tudom az igazat. Megyek állást szerezni és élni az életem. – hátat fordítottam, alig mentem pár lépést, ismét megszólalt, de nem jött utánam.

- Tudom ki ölte meg a szüleidet. – amint kimondta ezeket a szavakat, megtorpantam. Fellángolt bennem a bosszú. Ebben mások voltunk. Loki utálta a szüleit. Az édesanyját is, akit nem is ismert, mert még csecsemő korában meghalt. Én ismeretség nélkül is szerettem őket. Maghaltak, mert engem védtek. Ha eszembe jutott a haláluk, csak arra tudtam gondolni, hogy bosszút álljak azon, aki elvette őket tőlem. Az emlékükre könnyek gyűltek a szemembe.

- Ha segítesz, elmondom, hogy ki volt. Ha sikerül megszerezni a teseractot, segítek bosszút állni. – hangja komoly volt és elszánt. „ Nem fog segíteni. De nélküle, nem megy!" Civódtam. Lassan sikerült leküzdeni a könnyeimet.

- Rendben. Áll az alku. – mondtam és felé fordultam. Hangom magabiztosan hangzott.

- Remek. – szememben még mindig látszott a könnyek nyoma ezért közelebb lépett és gyorsan megölelt. Elhúzódni sem volt időm. – Kezdhetjük a gyakorlást? – kérdezte miután elengedett. Bólintottam és belevágtunk. Aznap nem sokáig voltunk kint. Mindketten fáradtan mentünk haza. Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a hidegvizet. Bőröm lassan bekékült. „ Szeretlek titeket. Megbosszulom a halálotokat! Ezt megígérem!"