Green / Loki ff./

11.

. Útközben azon gondolkodtam, hogy Tony nagyon csendes volt. Biztos már a terven gondolkodott. Majd hirtelen eszembe jutott valami.

- Natasa és Bruce? Ők hol vannak? – kérdeztem Stevet. Sóhajtott és szomorkásan válaszolt.

- Ők elmentek. Csak annyit mondtak, hogy gondolkozniuk kell. Azóta nem láttuk őket. Nem számíthatunk a segítségükre. – nehezen mondta ki ezeket. Nem tudtam mi történhetett. Steve megállt két ajtó előtt. – Itt vagyunk. Válasszatok! – tárta ki a két ajtót. A két szoba nagyjából ugyanúgy nézett ki színben viszont volt eltérés. Az egyikben a falak fehérek a bútorok pedig kávébarnák, a másikban pedig a falak zöldek és a bútorok fehérek voltak. Lokira néztem, aki azonnal odaállt a zöld szoba ajtajába és hatalmas vigyorral kijelentette, hogy az, az övé. Sóhajtottam egyet és szem forgatva, mosoly kíséretében odafordultam a Kapitányhoz.

- Köszönjük. – mondtam hálásan. Bólintott egyet.

- Pihenjétek ki magatokat. És ha bármire szükséged van, akkor szólj. – utóbbi szavait csak nekem intézte. Láttam, ahogy a herceg sértődött képet vág és becsapja az ajtót. Erre elmosolyodtam. Mókás volt mikor ilyen gyerekesen viselkedik.

- Köszönök mindent. – már fordultam volna be a szobába, amikor az ajtó lassan kinyílt és a durcás herceg kikukucskált az ajtón.

- Ez kissé megnehezít néhány dolgot! – emelte fel a kezeit. Kuncogtam egyet és Stevere néztem. Sóhajtott és elővett egy az előzőhöz hasonló karkötőt.

- Ez blokkolja az erődet és nem hagyhatod el az épületet. – tájékoztatott minket és kicserélte a tárgyakat. Így Loki csuklóján egyetlen fémpánt díszelgett.

- Loki! – szóltam rá mikor már készült becsukni az ajtót. Felhúzta szemöldökét és értetlenül pislogott, én csak egy szúrós pillantást vetettem rá. Morgott valamit és Stevehez fordult.

- Kösz. – nyögte ki és gyorsan becsukta az ajtót.

- Jó éjt! – mosolygott rám a katona.

- Jó éjt! – mondtam és én is bementem a szobámba.

Pár perc elteltével kopogást hallottam. Épp a ruhásszekrény tartalmát elemezgettem. Lassan odasétáltam és kinyitottam az ajtót. A durcás herceg állt előttem.

- Nocsak! Megtisztelsz jelenléteddel, durcika. – mondtam mosolyogva. Csak egy fintort kaptam válaszul. Közelebb lépett és szorosan megölelt.

- Jó éjt, Nicole! – suttogta majd megcsókolt. Viszonoztam és én is jó éjtet kívántam. Majd visszament. Nemsokára már az ágyban feküdtem. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Boldog voltam, hisz ismét Lokival lehetek, de aggódtam és féltem. „ Mi lesz, ha nem sikerül legyőznünk Thanost?" Próbáltam elnyomni ezt az aggodalmat és inkább pihenni. Lassan el is aludtam.