Merj Álmodni ✔

13. rész

Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd nyakon vágtam.
- Auu! - dörzsölte a nyakát fájdalmasan.
- Most nincs itt Éva, hogy megvédje az ő drága Bencuskáját - gügyögtem.
- Jó, de adok pénzt - nyúlt a zsebébe és a kezembe nyomott egy szép kis összeget.
- Sietek - mentem be. Elkezdtem nézelődni és ami tetszett és a méretemben volt azokat megvettem. Nem is volt olyan drága. Kimentem, majd a visszajárót odaadtam a férfinek.
- Bár minden nő úgy költene, mint te - nézett rám elismerően. Csak megráztam a fejem. Férfiak... A vásárlás után beültünk enni egy kínaiba.
- Ú, én szezámmagos csirkét kérek rizzsel - néztem a kínai nőre.
- Én is azt kérem. És mellé két szerencse sütit - tette hozzá. A nő mosolyogva szolgált ki minket. Bence fizetett és leültünk az egyik asztalhoz.
- Jó étvágyat - mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat. Evés közben sokat beszélgettünk. Leginkább róla, hogy milyen volt családdal felnőni. Ez engem szíven ütött, de nem szóltam rá, hogy ne meséljen többet, mert az bunkóság lett volna a részemről. Az egyik asztalnál ült egy nő és egy kamasz lány. A lány csak a telefonját nyomkodta, miközben a nő beszélt hozzá.
- Aha, aha, várj! - tartotta a füléhez a telefont.
- Ez olyan szomorú - ráztam meg a fejem.
- Mi?
- Nézd csak. A lány az anyjával van itt, de végig telefonálja az egészet. Olyan rossz látni, mert aki árvaházban nőtt fel, az bármit megtenne azért, hogy egy szerető családban éljen.
- Elhiszem, csak sajnos a mai fiatalok állandóan azokon lógnak.
- Támadt egy őrült ötletem - néztem rá vigyorogva.
- Ettől féltem - fogta a fejét.