37. rész

856 74 3
                                    

- Nem, nincs! Értsd már meg végre, hogy nem akarok tőled semmit! - néztem fáradtan Danira.
- De...
- Nem! Nem úgy szeretlek, ahogy te engem! Csak baráti és munkatársi kapcsolat van köztünk, semmi több!
- Ahj, rendben - hajtotta le a fejét csalódottan.
- Esküszöm ilyenkor rosszabb vagy, mint egy kisgyerek...
- Mondták már - nézett rám, majd elkullogott. Idegesen becsuktam az ajtót és fáradtan csúsztam le a földre. Hirtelen annyi problémám lett. Jó ötlet volt egyáltalán ez az egész énekes karrier? Jó ötlet volt akkor az aluljáróban aludni? Jó ötlet volt megbízni Bencében és ott maradni vele? Jó ötlet volt a baleset napján megkérdeznem apuéktól, hogy hova megyünk? Ha akkor nem kérdeztem volna meg akkor talán még most is itt lennének velem. Ezeken agyalva felálltam a földről és elmentem a gyógyszeres fiókomhoz.

Bence

Már vagy századjára hívtam Ellát, de nem vette fel. Vajon mit tettem, hogy ennyire pipa rám? Mindegy nem adtam fel, mert tovább hívtam. Tíz perccel később már Krisztiánt hívtam. Második csörgésre felvette.
- Tessék?
- Nem tudod mi van Ellával? - kérdeztem rögtön.
- Nem, miért?
- Nem veszi fel a telefont.
- Kicsit ki van rád bukva - vallotta be Krisztián.
- Miért?
- Nézd, ezt nem nekem kell elmondanom, mert nem akarok beleszólni a dolgaitokba. Remélem megérted.
- Igen, meg. Akkor ha nem veszi fel, akkor elmegyek hozzá - határoztam el.
- Hajrá, Rómeó - ezzel letette. Értetlenül néztem a telefonra, majd fogtam a kocsi kulcsot és elmentem otthonról.

Ahogy megérkeztem rögtön kiszálltam a kocsiból és megkerestem a 11-es számú ajtót. Bekopogtam, majd vártam egy kicsit. Semmi. Ismét kopogtam, semmi. Már dörömböltem, de semmi. Csengettem, de semmi.
- Ella, nyisd ki! - szóltam, de nem történt semmi.
- Fiorella! Itthon vagy? - dörömböltem, mire egy idős néni jött ki a zajra.
- Kit keres kedveském? - kérdezte érdeklődve.
- Fellegi Fiorellát.
- Ó, a fiatal lányt?
- Igen, itthon van?
- Ha jól tudom igen. Alig egy órája kosarazott ki egy férfit utána nem jött ki - mesélte az idős néni.
- Nem tetszik tudni, hogy hogyan nézett ki az a férfi?
- Szőke haja volt, szemüveges és önnél pár centivel lehetett alacsonyabb - nézett rám, mire rájöttem kit kosarazott ki.
- Köszönöm - néztem rá hálásan, majd egy utolsó kopogás után feladtam... volna, de a néni még utánam szólt.
- Miért kereste?
- Mert nem veszi fel nekem a telefont és kezdek aggódni érte - mondtam őszintén. A néni szét nézett, majd felém jött.
- A lábtörlő alatt van pótkulcs - suttogta, majd visszament a lakásába. Gyorsan odamentem és megnéztem, hogy igaz-e. Igen, ott volt egy kulcs. Gyorsan bedugtam a zárba és benyitottam a lakásába.

Merj Álmodni ✔Where stories live. Discover now