Merj Álmodni ✔

34. rész

- Ide nézz, Sky! - szólt rám a fotós. Felé néztem egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Ezaz kislány, most hajtsd le a fejed - kérte, mire engedelmeskedtem neki. Egy órával később (hál' istennek) befejeztük a fotózást.
- Isteni képek lettek, Sky - mosolygott Laci, a fotós.
- Örülök neki. Akkor viszlát - indultam ki az épületből, de legnagyobb sajnálatomra esett az eső. Éljen a késő tavaszi zivatar! Sóhajtva vettem elő az ernyőmet és elindultam haza. A szakadó esőben többen rohantak a tömegközlekedési járművek után, de csak én sétáltam ráérősen. Az egyik kirakat előtt megálltam. Felnéztem az égre, majd összecsuktam az esernyőmet és úgy mentem tovább. Szeretem, ha esik így legalább senki se látja, ha sírok. Pár perc alatt bőrig áztam, de nem érdekelt. Tovább mentem lehajtott fejjel. Az életem üres lett nélküle, de ő mással van. Elkell fogadnom.

Csurom vizesen nyitottam be a lakásba. Egyenesen a fürdőbe mentem venni egy forró fürdőt. Miután végeztem rendeltem egy pizzát és bekapcsoltam a tévét. Mire meghozták addigra már farkas éhes lettem. Kifizettem és leültem filmet nézni. Talán közben elaludtam, mert legközelebb napsütésre ébredtem. Megnéztem az időt. Reggel fél kilenc volt. Ásítva nyújtózkodtam, majd elmentem tusolni és átöltözni. Laza ruhát vettem fel és elmentem futni egy kicsit.

Olyan két órája futhattam, amikor egy fekete autó lassított le mellettem. Lehúzódott az ablak.
- Hova futunk, kisasszony? - vigyorodott lassan el.