Merj Álmodni ✔

1. rész

*11 évvel korábban*

- Úgy imádom az illatod, ami úgy elragadott
Ezért örökre rabod maradok!
De neked mindent szabad,
Ezt is megteheted, hát érezd csak jól magad!
Á!
Kicsi Gesztenye, barna a szeme,
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább!
Ezer titok van, mit nem mondtam el
És lehet nem is fogom,
Mert megtagadom, legyen így!
De lesz-e a szívmben hely,
Ha újra bekopogok, mert jobb ha tudod
Még nem adom fel!
Ó nem!
Kicsi Gesztenye, barna a szeme
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább!
Talán nem bánom már, hogy így alakult,
Talán nem bánom, úgyse fáj,
De jól tudom újra visszatalálsz,
És akkor nem engedlek már tovább!
Ó neem!
Kicsi Gesztenye, barna a szeme
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább! - énekeltem teli torokból az egyik kedvenc dalomat.
- Fiorella, hagyd már abba ezt a rikácsolást! - üvöltött rám Bence. Ő négy évvel idősebb nálam, de azt hiszi, hogy mindent megtehet. Ch, bunkó.
- KICSI GESZTENYE, BARNA A SZEME - énekeltem hangosabban.
- Megállj te kis taknyos - futott utánam.
- ÚGY MOSOLYOG RÁÁÁÁÁ... - sikítottam el a végét, mert orra estem a küszöbben.
- Megvagy te nyavalyás! - húzott vissza.
- Eressz el! Hallod?! Engedj már el, te hülye! - rugdostam, mire ő felpofozott. Az orromból ömleni kezdett a vér.
- V... v... vér... - dadogta, majd a látványtól elájult.
- Bence! Kelj fel, ez nem vicces - ráztam a véres kezeimmel. Ekkor jött be az egyik gondviselőnk, Évi néni.
- Jézusom itt meg mi történt?! Mit csináltál vele, Fiorella?! - térdelt mellénk.
- Én semmit! Ő kergetett én elestem, majd megpofozott és eleredt az orrom vére, mire ő elájult - hadartam.
- Ez a legrosszabb hazugságod!
- De most nem is hazudok! Nézze meg az orrom! - mutattam a vérző pontra.
- Bence, hallasz? - rázogatta a vállát, mire kinyitotta a szemeit.
- Látom a fényt - dramatizálta túl a dolgot.
- A lámpát látod, te hülye - forgattam meg a szemeimet, mire Évi nyakon csapott.
- Jól vagy, Bencus?
- Igen.
- Fiorella, menj a szobádba, most! - szólt rám szigorúan.
- Dehát, nem is... Ahj itt senki sem hisz nekem - vonultam be a szobámba, ami inkább hasonlított egy cellára. Csak rácsok nélkül. Besétáltam a szobámba és becsaptam az ajtót. Itt senki se hisz nekem, csak a nagyobbaknak, vagy az ártatlan kinézetűeknek. Tehetek róla, hogy volt pár balesetem az itteni gyerekekkel? Hát, nem!