Nőj fel!

Nyugalom ... 2. rész

Szeptember 9. délután

Kicsöngettek az utolsó óráról. Éreztem a szívdobogásomat, mikor megszólalt a csengő. Elkezdtük összepakolni a cuccainkat. Mikor készen lettünk, Alíz vezényletével elindultunk kifelé az iskolából. Út közben betértünk a megszokott kávézónkba. Beszélgettünk, elszívtunk egy-két szál cigarettát. Egyre jobban élveztem ezt az undorító dolgot, főleg most, mert kicsit megnyugodtam tőle. Marciék házáig hosszabb volt az út, mint hozzánk, de ők már egészen a családi házas övezetben laktak. Elértünk hozzájuk. A ház két épületből állt. A főépületbe léptünk be, majd a kisebb részbe mentünk át. Ez volt Marci külön kis rezidenciája. Volt benne egy hálószoba, egy kis fürdőszoba, egy nappali, egy konyha-szerűség, és a bizonyos műhelye. Letettük a cuccainkat a nappaliban. Én már menni akartam, hogy essünk túl rajta, de Alíz és Marci még csak a nappaliban ültek, beszélgettek. Marci odasétált az egyik konyhaszekrényhez, majd elővett belőle egy üveg whiskey-t. Meglepődtem rajta, hogy miért van ilyen nála. Csak intett, hogy erről egy szót se, csak titokban van nála. Gondoltam nem árt ilyenkor az alkohol, oldja a feszültséget. Töltött is mindenkinek egy pohárral.
- A beadandóra - emelte meg poharát Alíz.
Koccintottunk, majd lehúztuk az italt. Beszélgettünk még vagy egy órát, mikor Marci felállt.
- Akkor, elkezdjük?
- Mehet. Arra gondoltam, hogy ti ketten állhatnátok modellt nekem, én meg alkotok - mondta Alíz.
Marci rámtekintett, majd egy kicsit elpirulva biccentett, hogy részéről okés a dolog. Teljesen elpirultam, hogy nem is ellenkezett, majd én is beleegyeztem.
- Akkor vetkőzzetek fiúk - kacagott Alíz.
Bementünk a műterembe. Nagyon izgultam, ez volt az első alkalmam, hogy ők látnak engem meztelenül. Levetkőztünk végül.
- Húzd ki magad, Dani! Úgy állsz ott, mint aki szorong - kiáltott rám Alíz.
- Állok? - kérdeztem zavarodottan. Igyekeztem takarni ágyékomat, ami egyébként nyugalmi állapotban volt.
- Így, nézd - húzta ki magát mellettem Marci.
Direkt csinálja??
- Na akkor. Először csináljunk egy olyat, hogy Marci, te leülsz törökülésbe, Dani, te pedig Marci mögé állsz. Mint azokon a 20. század elején készült családi képeken - irányított Alíz.
Beálltunk a megfelelő pózba, majd Alíz rajzolni kezdett. Egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha nem is minket rajzolna. Egy idő után más pózba állított be minket.
- Jajj, kint maradt a festékkészletem - mondta Alíz, azzal kiment a szobából, magunkra hagyva Marcival kettesben. Marci értetlenül, kicsit zavarodottan pislogott rám. Én csak az ajtót néztem dühös arckifejezéssel, de minthogy Alíz még mindig nem tért vissza, Marcihoz fordultam.
- Elég érdekes helyzeteket tud kitalálni ez a lány.
- Az biztos. Bár engem nem zavar - válaszolt Marci. Közelebb lépett hozzám, majd átkarolt. Beindultam tőle, ahogy meztelen felsőteste az enyémnek nyomódott.
Fülig pirulva húzódtam el kicsit tőle.
- Most mi az? - nevetett Marci, majd belekortyolt az újabb pohár whiskey-ébe. Én is így tettem, nem válaszoltam neki.
- Figyelj, látom rajtad, hogy feszengsz. Lazíts. Nem kell félned, csak mi vagyunk itt Alízzal.
Te.. Pont emiatt feszengek.
- Csináljunk egy gyakorlatot. Szembe állunk egymással, és ugyanazt teszed, amit én, jó? - ajánlotta Marci.
- Jó.
Szembe álltunk. Kihúzta magát, mindenféle mozdulatokat végzett a kezével, majd az egész testével. A vége felé a vállamra tette bal kezét. Én is ismételtem ezt. Majd másik kezét a szívemre tette. Itt vörösdtem el szerintem eddigi életem során a legjobban. Nem mertem az ő mellkasára tenni a kezemet. De ő ragaszkodott hozzá, megfogta kezemet, és a szívére helyezte. Éreztem a szívverését. Gyorsabb volt a normálisnál, ezért nekem még hevesebben vert. Az ajtóra pillantottam, ahol láttam, hogy Alíz vigyorogva kukucskál.
- Alíz!! - ugrottam egyet ijedtemben.
Marci is odanézett, de a keze még mindig nem mozdult.
- Zavarok? - kérdezte kipirulva Alíz.
- Dehogy, épp játszottunk, hogy Dani is fel tudjon szabadulni.
Levette mellkasomról a kezét.
Alíz csak odalépett hozzám, majd a számhoz nyomott egy pohár piát.
- Ez jót fog tenni - kacsintott rám - Na akkor, folytathatjuk?
- Igenis, asszonyom - szalutált Marci.
Még vagy 3 órán keresztül készültek a művek, amik tényleg néhol felismerhetetlenek voltak elvontságuk miatt. Mire végeztünk, már este 10 óra volt. Felöltöztünk, majd kimentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, még iszogattunk. Már egészen feloldotta a hangulatot az ital. Alíznak már úgy láttam be is ütött. A csaj csak röhögött mindenen, sőt, le akart vetkőzni, hogy mi is rajzoljuk le őt, szerencsére sikerült lebeszélnünk erről. Már Marcinak is kezdett beütni. A vállamra hajtotta fejét, majd úgy folytatta tovább a beszédet. Csak beszélt és beszélt, mire befejezte, láttam, hogy Alíz elaludt. Marci ránézett.
- De aranyos. Figyi, nem alszotok itt? Alízt nincs szívem felkelteni, és ha jól tudom, te is egyedül lennél otthon.
- Ha nem zavarunk.
- Ugyan kit zavarnátok? - nézett körül Marci nevetve.
Én is éreztem már, hogy az alkohol kezd hatni, így csak nevetni tudtam az egészen. Marci felkapta Alízt, majd bevitte a szobájába, lefektette az ágyára. Visszajött.
- Mi majd alszunk itt, a kanapén - mondta Marci.
Mi még sokáig fent voltunk. Éjfél körül lehetett, mikor elaludtunk.