Nőj fel!

Október

Október 18.

Másfél hónap telte el az iskolából. A múltkori feladatunk óta nem történt semmi izgi dolog a suliban. De végre beköszöntött az őszi szünet. Az utolsó óra után Marcival sétáltam haza.
- Figyi, arra gondoltam, hogy tartok egy bulit nálunk. Holnapután a miénk lehetne az egész ház. Hozz akit akarsz, majd szólok Alíznak is.
- Okés, király lesz - lelkesedtem.
Ez az ötlet teljesen felcsigázott, izgatott lettem. Elkezdtek cikázni a gondolatok a fejemben, vajon mi fog történni aznap, bár nem tudtam mire számítsak.

Október 20.

Ma van Marci bulija. Alízzal megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Nem tudtam mit, vegyek fel, bár sok választásom nem volt, hiszen a legtöbb ruhám fekete. Elmentem zuhanyozni, majd felvettem a ruháimat, és elindultam, hogy találkozzak Alízzal. Szép volt ma is, egy hosszú, színes ruha volt rajta, egy nagy nyaklánc és a szokásos tornacipők.
- Szia Dani. Kész vagy? - nevetett Alíz - Ez jó lehetőség lesz kettőtök számára.
- Meglátjuk mit hoz az este.
- Csoda, hogy elengedett anyám, a múltkori miatt.
- Már biztos megszokta, hogy ilyen történik veled - nevettem, mire ő csak a vállamba boxolt.
Odaértünk Marciékhoz. Már egész sokan voltak. Nem hívtam mást, hiszen a többi barátom is ott volt a suliból. Marci nyitott ajtót nekünk. Megölelt minket, majd behívott.
- A konyhában találtok kaját, az étkezőben piát, ha pedig másra lenne szükségetek, csak szóljatok - kacsintott ránk, vagyis legfőképp rám, hiszen Alíz addigra már a táncparketten volt.