Nőj fel!

December

December 17.

Mostanság nem sokat beszéltem Marcival, se Alízzal. Másfél hétig beteg voltam, és előtte sem történt semmi érdekes az életemben. Otthon unatkoztam. Szombat volt. A húgom, Anna barátnői ott voltak nálunk, a szüleim pedig a városban randiztak, vagy tudom is én mit csináltak. Én a szobámban feküdtem. Nem volt kedvem bébiszitterkedni, bár már 11 évesekről volt szó. Tekergettem a Facebook-ot, amikor bejövő videóhívás jelent meg a képernyőn. Marci hívott. Kis hezitálás után felvettem, de Marci arca helyett Alízt láttam meg.
- Hé, Dani. Wanna hang? Itt vagyunk nem messze tőletek. Lejössz?
- Mennék, de itt van a húgom és a barátnői, és nem hagyhatom őket egyedül a házban.
- Mi lenne, ha felmennénk mi? - ajánlotta Alíz.
- Öö, hát jó. Gyertek. Lemegyek értetek.
Azzal letette a telefont. Felvettem egy kabátot, amivel együtt tényleg röhejesen néztem ki: szürke melegítő nadrág, egy fekete póló, egy karácsonyi mintájú zokni, egy kék papucs és az elegánsabb szövetkabátom. A hajam totál kócos volt, jobban az átlagosnál. De ez csak akkor tudatosult bennem, mikor leértem a lépcsőházban. Alíz és Marci már ott vártak.
- De rég láttunk már - kezdte Marci, majd megölelt.
- Valóban - mondtam kissé unottan, hiszen semmi kedvem nem volt most társasági életet élni.
- Látom örülsz, hogy láthatsz minket - mondta kicsit sértődötten Alíz, de ő is megölelt.
- Bocsesz, kicsit el vagyok csigázva most. Na gyertek be.
Bementünk a lakásba. Letették a cuccaikat. Annáék előmerészkedtek, bár elég bátortalanok voltak.
- Na mi van, ilyenkor már nincs olyan nagy szád, mi? - cikiztem.
Ők nem szóltak, csak visszamentek a szobájukba.
Marci csak nevetett, de Alíz utánuk akart menni, de idejében leállítottam.
- Kértek valamit? - kezdtem, mint jó házigazda.
- Csak téged kérünk - mondta Marci. Elpirult, mikor rájött mit is mondott.
- Nos, itt vagyok. Bemegyünk a szobámba?
Bevezettem őket. Beszélgettünk.
- Egyébként azért jöttünk, mert el akartalak hívni titeket egy kávéra. Mert még februárban volt névnapom, csak az feledésbe merült részemről is, ezért gondoltam bepótolhatnánk. És hogy több időt tölthessek a két kedvenc srácommal - ölelt át minket Alíz.
Ekkor sétált be a szobába a macskám, Dió, akinek láttán Alíznak teljesen elszállt az agya. Elkezdte simogatni, kényeztetni, játszani vele. Nem tudtam, hogy ennyire szereti a macskákat.
- Na akkor szerintem felöltözök rendesen, és mehetünk. Anyámék hamarosan megjönnek, addig Annáék meglesznek egyedül is.
Átöltöztem szokásos fekete cuccaimba. Kimentünk, majd elindultunk a szokásos kávézónk felé. Nagyon örültem, hogy itt vannak, viszont valahogy még is furcsa volt. Elszoktam a 2 hét alatt a társasági élettől. Bementünk a kávézóba, megvettük az italokat, majd leültünk. Beszélgettünk a szokásos, nem érdekes témákról. Vagyis ők beszéltek, én mindig elkalandoztam a gondolataimban. Nem tudtam odafigyelni rájuk.
- Dani, minden okés veled? - tette a vállamra kezét Marci.
Én csak bámultam rá, majd bólintottam, hogy minden rendben.
- Nem úgy néz ki - hitetlenkedett Marci - Mi a baj?
- Semmi, tényleg semmi. Csak nem vagyok most a toppon - néztem magam elé. Könnyek jelentek meg a szememben. Magam sem tudtam mi történik velem. Kimentem a mosdóba, hogy megnyugodjak. De nem sokáig lehettem ott egyedül, hiszen Marci utánam jött. Mögém állt, majd a vállamra tette kezét, míg én a csap fölé hajoltam. Ettől persze kipirosodott az arcom.
- Jól vagy? Teljesen piros az arcod. Nem vagy lázas? - ajkait a homlokomhoz nyomta, hogy megnézze, van-e hőemelkedésem. Irtó szexi látvány volt ilyen közelről a nyaka. Legszívesebben végig csókoltam volna a kulcscsontjáig.
- Dani, te lázas vagy - mondta.
Na, már csak ez hiányzott, hogy újra beteg legyek. Visszamentünk az asztalunkhoz.
- Na? - kérdezte Alíz.
- Lázas.
Én nem szóltam továbbra sem semmit.
- Jaj, Dani, ez nem a te napod - mondta Alíz.
- Hónapom - helyesbítettem.
- Ne mondj ilyet, még lehet jó.
- Igen. Gondolj csak a karácsonyra - vágott közbe Marci.
- Reméljük az legalább jó lesz - sóhajtottam.
- Fő az optimizmus! - mondta Marci.
Befejezték a kávéjukat, majd elindultunk visszafelé. Hazakísértek. Elköszöntem tőlük, majd elindultam felfelé. A lift nem működött, így a lépcsőtt kellett használnom. Már majdnem felértem, mikor megbotlottam a lépcsőn. Bevertem a fejem a korlátba, így vérző orral léptem be a lakásba. Anya rögtön odaugrott, hogy mi van velem, de nem nagyon foglalkozva vele csak bementem a szobámba, és nap végéig ki sem jöttem onnan, csak zuhanyozni mentem át a fürdőszobába.
Ez a hónap tényleg nem a legjobb eddig. Remélem ez fog változni.