Nőj fel!

Szilveszter, 2. rész

December 31.

- Éhes vagyok - mondta Alíz.
- Nincs most nagyon kaja itthon, de összedobhatunk valamit.
- Sütünk palacsintát? - kérdezte Alíz reménykedve.
Erre az ötletre nekem is felcsillant a szemem.
- Hát jó, ha valaki tudja hogy kell - mosolygott Marci.
- Én tudom - mondtam, mire ők meglepetten néztek rám - Mi az, egy fiúnak nem szabad tudnia főzni? - nevettem.
- Na akkor, sütésre fel! - csapta össze két kezét Alíz.
Elővettük a hozzávalókat, eszközöket. Megcsináltam a tésztát, majd nekiláttam a sütésnek. Marciék hátulról csodáltak, ahogyan fordigatom a palacsintákat. Beletelt másfél órába, mire elkészültek. Leültünk a nappaliban, és elkezdtünk enni.
- Jézusom Dani, ez rohadt jó - ámuldozott Alíz.
- Ennél jobb palacsintát még nem ettem - mondta Marci is, közben olyan fejet vágva, mint akinek orgazmusa van. Örültem a dicséreteknek.

Már fél 12 volt.
- Na, kimegyünk a tetőre? - kérdezte Marci.
- Menjünk.
Felmentünk a szülei szobájába, majd az ablakon át ki a tetőre. Hideg volt kint. Rágyújtottunk. Sokáig nem szóltunk, csak néztük a város fényeit, és a felszálló füstöt.
- Most jött el a lelkizés ideje, nem? - mondta Alíz.
- Árasszatok el a szívfájdalmaitokkal - tárta szét karjait Marci.
Én csak nevetni tudtam.
- Szerintem ezt túltárgyaltuk - mondta végül Marci.
Ekkor volt éjfél. Mindenhol elkezdték lőni a tűzijátékot. Csendben néztük. A cigis dobozomért nyúltam, de véletlen az óvszeres dobozt fogtam meg, és mivel nem oda figyeltem, elő is vettem.
- Hát az minek neked? - nevetett Marci.
- Mi? - értetlenül néztem rá.
Marci csak rámutatott a dobozra. Észrevettem, hogy nem a cigis doboz van a kezemben. Fülig pirultam.
- Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért van ilyen nálam - mondtam végül, mire Alíz csak kuncogni tudott a másik oldalamon. Kicsit oldalba löktem, mire ő felborult, nem tudta megállni, hogy ne röhögjön.
Marci csak pirulva nézte a tűzijátékot tovább. Ránéztem. Nem tudtam levenni róla a szememet. Legszívesebben lekaptam volna, de nem volt meg az a helyzet sem, plusz Alíz előtt sem akartam.
- Srácok, hozok italt, mindjárt jövök - állt fel Alíz.
Kettesben maradtunk Marcival.
- Mostmár tudunk beszélni a fiús dolgokról - nevetett Marci - Mikor állt fel először? - viccelődött.
- Azthiszem 4-ben - válaszoltam.
- Kivel akarod használni az óvszert?
- Fogalmam sincs miért van a zsebemben - mentegetőztem.
- Fogadjunk már sok lánnyal használtad - kacsintott rám.
- Eskü szűz vagyok még - nevettem.
- Ha rajtam múlna, már nem lennél az - mormogta magában Marci.
- Tessék? - nem értettem, mit mondott.
- Semmi semmi - terelte a szót.
Elpirultam, majd csöndben ültünk tovább.
Megérkezett Alíz. Szegénynek már kezdett beütni az alkohol.
- Nem jöttök be? Hideg van kint - szólt ki az ablakon.
- De, menjünk - mondta Marci.
Mikor bementünk, Alíz félre húzott.
- Na, lekaptad?
- Nem történt semmi - feleltem.
Kissé csalódottan nézett rám. Lementünk a konyhába, majd megettük a maradék palacsintát.

Fél 2.
- Srácok, nem akarok ünneprontó lenni, de nagyon fáradt vagyok - mondta Alíz.
- Nyugodtan menj, ha erre célzol - mondta Marci.
Alíz egyébként sem volt már a toppon. Bebotorkált Marci szobájába, majd lefeküdt. Mi még kint ültünk a nappaliban.
- Mit vársz az új évben? - kérdezte Marci.
- Nem is tudom. A sorsra bízom magamat.
- Szerelmi téren sincsenek terveid?
Kicsit hallgattam, majd megszólaltam.
- Még nem tudom mi lesz.
- Ó, szóval van valaki - nevetett.
- Van - pirultam el.
- És ki a szerencsés?
- Azt most hagyjuk - vágtam rá - És veled mi a helyzet?
- Hát, nekem is van. Vagyis lehet. Nem voltam még szerelmes soha. De most lehet hogy az vagyok... - hadarta Marci.
Csak mosolyogtam zavarodottságán.
Nem sokkal később mi is elmentünk aludni. Marci ágyában aludtunk 3-an. Marci teste egész éjszaka nekem nyomódott, amitől eléggé beindultam, de tűrtőztettem magamat.

Én lennék az a valaki? ...