VÉR A HÓBAN ➢ H.S

Tizenötödik fejezet

Azok a kissé opálos, olajzöld kozmoszok éberen meredtek irányomba, ide-oda kalandozva testemen. Végül megállapodtak egyetlen ponton, amit nem tudtam hova tenni. A melleimet nézi.

Hogyha összefonom a karjaimat, akkor az árulkodó jelként veszi majd ki magát, hogyha hagyom, akkor talán megúszom az incidenst.

Szép lassan tettem meg az ajtó és az emeleteságy közti távot. Karjaimon vigyázzba álltak a pihék, minél közelebb értem. A göndör férfi felült, formás szemöldökei összeugrottak. Nyeltem egyet, kezem automatikusan a gyűrűért nyúlt. És akkor leesett.

Harry Styles a függőt nézte. Bíborvörös arcomat a padlóra szegeztem szégyenemben. Azt mertem hinni, hogy egy katona megnézi saját társát. Habár lehet rá példa, de ezek szerint Harry közel sem. Viszont most lebuktam. A gyűrű az ő tulajdona. Enyhült az ékszert közrefogó szorításom, miközben megtorpantam.

- Szeretnél valamit? - sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt ilyen nehéz lesz kiejteni a számon.

- Visszakapni azt, ami az enyém.

Nem mozdultam. Farkasszemet néztem a különösen szuggeráló illetővel, aki azután lerúgta magáról a takarót, hogy lekászálódhasson az ágy felső szintjéről. Csupasz talpai tompán puffantak a régi fapadlón, ami néha a hideg hatására recsegni kezdett. Tett néhány lépést irányomba, én ösztönösen hátráltam. Harry egy fejjel magasabb volt nálam, ráadásul lényegesen fejlettebb izmokat tudhatott magáénak, ami segítségével könnyűszerrel végezne velem. Úgy meg főleg, hogy nem...

- Mit keres ez nálad? - durván megrántotta a nyakamban lógó, nagy becsben tartott tárgyat, ami aztán erőteljesen mellkasomnak csapódott. Felszisszentem. Ezt látva, a férfi szemei elkerekedtek. Néhány másodpercig csak pislogott rám, majd olyat tett, amit álmaimban sem mertem volna feltételezni.

Elnevette magát.

- Olyan vagy, mint egy kiscica - kuncogott, de én ezt közel sem találtam viccesnek. A személyazonosságommal játszadoztunk, ami köré már az első naptól próbálok falakat húzni. Nem akartam, hogy pont neki sikerüljön lebontani a kiépített álcámat.

Arca elkomolyodott, de ettől függetlenül egy percre sem kapta volna el a tekintetét rólam. Ajkai szétnyíltak, a levegőt olyan intenzíven szívta ki és be, hogy megéreztem forró leheletét arcomon. Vonásai nyugalmi állapotba rendeződtek, ami miatt most valóban olyan volt, mint egy múzeumban kiállított, görög mitológiai szobor a legnemesebb márványfajtából. Precíz kézifaragással dolgozták ki az orrának ívét, a dús ajkait, a magas arccsontját... elég!

Hunter, el kell őt felejtened! Csak a bajt hozza rád.

Megráztam a fejem, és elkaptam róla a szememet. Ezt nem szabad. Ez valami rossz volt köztünk, mégis bensőséges.

Szó nélkül csatoltam le nyakláncomat, amiről aztán lekaptam az aranykarikát. A göndör felé nyújtottam, aki elmerengve tartotta felém a kezét, így belehelyeztem azt az enyémhez képest hatalmas tenyerébe. Vajon hogy mutatna a kezünk összefonódva?

Szótlanul elléptem előle, a láncomat az éjjeliszekrényre tettem, és befeküdtem az ágyamba. Harry nem sokkal utánam követte a példámat, és ő is elhelyezkedett a felettem lévő matracon.

Lehunytam a szememet, és a nyakamhoz nyúltam. Üres volt. Kétségbeesetten tapogattam azután pólóm alatt is a gyűrűért, de az nem lógott ott az aranyláncon. Megmarkoltam a párnámat, arccal befordulva némán zokogni kezdtem.

~*~

Taylor dülöngélve próbálta meg elkapni az alumíniumkilincset, de nem sikerült neki. Épphogycsak sikerült kezeivel megkapaszkodnia a fehér falban, miközben másik tenyerét homlokán nyugtatta.

- Basszameg - morogta. Hangja olyan érdesen ütközött dobhártyámnak, amilyet még sosem hallottam. - Valakinél van valami fájdalomcsillapító?

Eszembe jutott, hogy egyik este én koboztam el tőle, nehogy alkohollal öblítse azt le. Elvigyorodtam az emlékre, ami nagy eséllyel neki totál kiesett. Keresni kezdtem fiókomban, amíg végül meg nem leltem a levél gyógyszert.

- Ittál? - álltam elé szigorú arckifejezést magamra erőltetve.

- Asszem' - felelte kurtán. Szemeit fájdalmasan lehunyta, én pedig összevont szemöldökökkel vizsgáltam arcát.

- Mennyit?

- Sokat - vigyorodott el.

- Mit ittál? - sóhajtottam.

- Nekem minden jöhet, te is tudod.

- Taylor! - rivalltam rá.

- Jólvan, jólvan, csak néhány pohárkával a... abból a löttyből, amit lent osztogatnak a nővérkék - kacsintott, mire én haragosan meglöktem vállánál fogva.

- Aztán ne vedd be egyszerre mindet, akármennyire is fáj - nyomtam a kezébe a pirulákat, majd a fürdőbe rohantam, ahol gyorsan letusolva magamra kapkodtam a szokásos pólót, terepnadrágot, és a khakizöld dzsekit. Bakancsomból kihalásztam dögcédulámat és az aranyláncot, amiket magamra aggatva visszarohantam a szobába a fegyveremért. Harry szemeivel minden mozdulatomat követte, amíg el nem hagytam a helyiséget. Összeráncolt homlokkal meredtem magam elé azon tűnődve, vajon mi a franc volt ez.