VÉR A HÓBAN ➢ H.S

Huszonötödik fejezet

Kezembe kapva a törülközőmet, még egy utolsó pillantást vetettem a látványosan csókokra éhező férfira, majd elhagytam a szobát.

Már csak két ember folyatta magára a vizet, azt pedig kézenállva is kibírom. Inkább várok akár éjfélig is, minthogy valaki meglássa igazi valómat. Arról nem is beszélve, hogy akkor aztán nem lenne megállás. Én lennék mindenki kurvája, mint a gyengélkedőn dolgozó nővérek. Persze köztük is lehet találni egy-két erkölcsileg tiszta egyedet, de a legtöbb nőben könyörtelenül csak a szexuális kielégülést keresik, így azok néha akaratukon kívül is áldozatul esnek az elméletileg cölibátus alá vont katonáknak.

Jeremiah lépett ki az ajtón, derekán egy hófehér törülközővel, ami igencsak elütött bőrszínétől.

- Rasszista - nevetett fel. Komolyan, néha mintha csak olvasna bennem.

- Bocs, tesó - mosolyom alábbhagyott, mire a férfi csak legyintett.

- Te még nem ártottál nekem - mondta. - És amíg nem teszed, nem bánom, sőt - lökte meg a vállam gyengéden. - Fehércsoki - motyogta, mire nem bírtam ki. Tüdőmből felszakadt a vihogás, és mutatóujjamat megrázva játékosan figyelmeztettem.

- Vigyázz a szádra! - feleltem szórakozottan, mire ő egy mosoly kíséretében saját lakrésze felé csattogott a kopott strandpapucsában.

Utána nézve egy darabig, csak álltam ott, mint egy szerencsétlen. Mikor a másik fickó is kilépett a vízgőzzel telített helyiségből, sietősen foglaltam el a terepet, megbizonyosodva arról, hogy senki sincs a közelben. Lehámoztam magamról a gatyát, majd anyaszült meztelen a zuhanyrózsa alá álltam. Az egynapos port leáztatta a forró víz, amitől enyhén lazacos árnyalatot kapott bőröm. Hajam nőtt pár milit.

Elzártam a csapot, ennek befejeztével magamra tekertem a törülközőmet. Hiába akartam papucsomba bújni, két erővel teli kar megállított azzal, hogy béklyókként tekeredett derekam köré. Az illető csókokat hagyott nyakamon, majd ajkaival letért vállamra.

- Harry - szuszogtam hátradöntve a fejem, így azt vállán nyugtattam.

- Miért nem engeded, hogy...

Formás ajkainak mozgását megállítottam azzal, hogy hátrafordulva egy csókba húztam. A férfi nem viszonozta. Hiába próbáltam mozgásra bírni száját, az nem engedelmeskedett nekem. Megmakacsolva magát csak tűrte minden mozdulatomat. Amint elváltam tőle, szikrázóan smaragdos szemeivel meredt rám, cseresznyeszínű ajkait egyetlen vékony vonallá préselte.

- Mit vársz tőlem? - bukott ki belőlem.

Styles hitetlenkedve felnevetett. Közben megrázta fejét, tejfehér fogai kivillantak. Összefonta karjait mellkasa előtt, az pedig hab volt a tortán, ahogy gúnyos vigyorra biggyesztette ajkait.

- Szeretlek, a kurva életbe is! - ökle hirtelen koppant mellettem, a falon. Pislogtam párat, amint ráeszméltem, hogy ő most tényleg kimondta az sz-betűs szót, amivel a legtöbben csak dobálóznak, illetve olyan helyzetekben használják, melyek kicsit sem adják vissza a szó valódi jelentését. - Szeretlek, Hunter!

Egyszeriben megnémultam. Benyálaztam ajkaimat, hátha tudok valami értelmeset is kinyögni, de a szavak csak nem akartak a nyelvemre jönni. Megráztam a fejem mielőtt megragadhattam volna az állkapcsát.

- Harry, ez csak egy fellángolás. Amint egy számodra szimpatikus nőt találsz, nem így fogod gondolni, érted? El kell felejtened, így lesz a legjobb - a szívem hangosan törött apró szilánkokra, de most félre kellett tennem az érzéseket. Nem volt itt helye semmiféle nőies megnyilvánulásnak.

- Nem fogod fel, hogy hogyan érzek? - mély hangja elcsuklott.

- Ha nő lennék, akkor is szeretnél? - tettem fel kérdésem váratlanul. A göndörke összevonta szemöldökeit, azután bólogatva nyelt egyet.

- Igen.

Szó nélkül engedtem el arcát, és tekintettel a többiek éberségére, először a mosdóba mentem magamra venni az alsót, azután tértem csak vissza a szobába. Derek éppen akkor fújta ki az olcsó cigaretta füstjét, amit már a szagáról is felismertem. A földszinti szobák egyikében, a tizennégyben árulja egy dörzsölt kereskedő, aki a múlt héten veszítette el két ujját a harcmezőn.

- Mitől vagy így elkenődve? - a dohány marta a légcsövemet, ahogy belélegeztem, eztán köhögve hessegettem el a szürke felhőt. Derek felhorkantott, majd újabb adagot fújt felém, erre én bosszúsan kaptam ki markából az ócska cigarettát.

- Adok minőségit, csak ne szívd ezt a szart! - eltökélten nyomtam el a csikket az ablakpárkányon, mire a férfiú tátott szájjal bámulta cselekedetem. Lepattintottam a doboz fedelét, amit felé tartva az kikapott egyet, és megforgatta rövidke ujjai közt. Orrához emelte, majd elégedetten bólintott.

- Szóval? - egyik szemöldöke a magasba szaladt.

- Az egyik nővérke túlságosan be van zsongva - legyintettem, erre ő csak egy lusta vigyort eresztett meg erre.

- Hunter Crane, mindig is tudtam, hogy igazi nőcsábász vagy! - egyenesedett ki, mire csak megráztam a fejem.

- Valóban? - a reszelős hangra megugrottam, amit a vörös is észrevett és egy furcsa arckifejezéssel konstantált.

- Tán van valami kifogásolnivalód ellene? - vágtam rá epésen.

- Ó, az égadta világon semmi - egyik tenyerét felemelve védekezőn reagált.

- Jó! - böktük ki egyszerre, mire Derek nem bírta tovább. Élesen hahotázott, kezével a hasát fogva. Harryvel összenéztünk, majd további szócsata hiányában elfoglaltuk az ágyunkat.