Az arany rózsa (Befejezett)

13. fejezet

Figyelem! Kissebb (+18) - at tartalmazó rész!

"Aniusz"
Ledöntöttem a selyemre és falni kezdtem az ajkait majd lassan végigcsókoltam a szája szélétől a kulccsontjáig. Egy apróbb nyögés hagyta el a száját mire én felmordultam és a fülehez hajoltam.
- Ahh... Benjamin... Nyögd a nevemet, Benjamin! - durmoltam a fülébe mire az egész testén borzongás fut végig.
- Ah... Aniusz... - nyögi kissé félve. Megegyszer összeforrasztom az ajkainkat majd a szemébe nézek.
- Ne, félj, galambom. Óvatos leszek és vigyázok rád. - suttogtam mire olyasmit tett, amit nem vártam felemelte a kezét és kicstolta a ruháját mi által elég volt ledobnom a zavaró anyagot. Eddig nem is vettem észre a karmolásokkal teli hasfalát és a sebeket a vékony derekán. Egy pillantara rémült lett az arca. Biztos azt hiszi, hogy undorodom tőle, pedig dehogy is. És ezt mindjárt meg is mutatom neki. Gyengéden, ügyelve a sebeire kezdem el finom csókokjal behinteni a testét. Halk nyögések és jóleső sohajok hagyják el a száját, majd leérek a tagjához és kissé feljebb hajolva rámarkolok neki. Kissebbef sikít majd hátradobja a fejét. Ennyire érzékeny lenne a drága? Viszont élvezi, legalábbis remélem, hogy élvezi. Elkezdtem finoman húzogatni a pèniszét mire ő halkan sóhajtozni kezd és görcsösem markolja a hátamat fedő anyagot. Mielőtt azonban elmenne, meg gyorsan abbahagyom és magamat is megszabadítom a felesleges ruhadarabtól. Immár anyaszült meztelenül öleljük át egymást és én alig bírom kivárni. Szép lassan a bejáratához vezetem a kezemet mire úgy kipattan a szeme mintha megütöttem volna.
- Aniusz...
- Ne félj! Vigyázok rád! Bízol bennem? - kérdeztem mire hezitálva bólintott egyet. Elmosolyodtam majd óvatosan felhelyeztem az egyik ujjam. Zihálni kezdett és egy percig még vonaglott is, de utána már ellazult és megpróbált befogadni. Így ment ez a második és a harmadik ujjammal is. Mikor már úgy éreztem készen áll felé másztam és a füléhez hajoltam.
- Eljött a pillanat, gyönyörűm. - suttogtam.

"Benjamin"
Feltem. Rettenetesen féltem, de nem a fájdalomtól. Meg sosem éreztem ilyet. Minden egyes érintésétől egyre forróbb lesz a testem. A szívem lüktet és az a furcsa feszítő érzés az alhasamban megint.
Mikor bejelentette, hogy itt a pillanat, egy percre megrémültem, de annyira szeretem őt. Örömet szeretnék okozni neki. Így bólintottam. Rám feküdt és a nyajsmat puszilgatva elkezdett belém hatolni. Sikítottam, hisz nem volt neki kisméretű. Simogatott és puszilgatott, de nem segített sokat. Mikor már végre megszoktsm a méretét, elkezdett mozogni. Az első pár lökés nagyon fájt, de utána már a fajdalom inkább élvezetbe ment át. Megint az a feszítő érzés, olyan furcsa és egyre erősebb. Egyszercsak azonban lök egyet és egyszerre egy kéjhullám söpör rajtam végig mire felsikkantok.
- Megh... Vagyhhh... - nyögi Aniusz és egymás után háromszor megismétli ezt. Nem tudom, hogy mi van velem, de egyre kevesebbet hallok, egyre kevesebbet látok. Mintha köd fedné az elmémet. Egyre csak ködösül és ködösül mire hirtelen megérzem magamban Aniusz meleg nedvét és hamarosan én is sikítva lépem át a gyönyör kapuját. Lihegve rám dől és sokáig nem mozdulunk. Csak lihegünk egymáson izzadtan.
- Szeretlek, Benjamin! - hallom meg Aniusz hangját mire engem mintha hideg vízzel locsoltak volna le. Ez nem lehet igaz! Ez nem lehet! Már az is csoda, hogy egyáltalán hozzám bírt érni.
- Ne csináld ezt! - kezdek el szipogni és felülök.
- Mit? Miről beszélsz?
- Kérlek! Egy magadfajta jóképű úrifiú, hogy szerethetne egy magamfajta koszos kis fattyút? - kezdek el zokogni mire neki minden világossá válik és engem átölelve dől hátra. Hagyom, hogy magához szorítson, igazság szerint akarom is.
- Benjamin, nézd! Soha senki iránt nem éreztem még olyan mély, igaz szeretetet mint irántad! Olyan ártatlan és kedves vagy! Mindenedet szeretem és ezentúl örökké akarlak szeretni. Szerelmes vagyok beléd! - mondja nagy komolysággal mire én már örömömben zokogva bújok hozzá.
- Aniusz!
- Hm?
- Én is szeretlek!