Az arany rózsa (Befejezett)

9. fejezet

"Benjamin"
Teltek a napok. És múltak a hetek. Hogy én, hogy éreztem magam? Aniusz úgy bánik velem mint a legérzékenyebb galambbal. Sokat vagyok vele és lassan már ezekért a percekért élek. Azt hiszem kezdek bele szeretni, de vajon ő is belém? Nem tudom. Ma viszont fontos fogadásra készülünk, mivel egy Spártai hadvezér jön ide tárgyalni. Mi ágyasok pedig mint Aniusz szépségei is jelen leszünk. Én pedig mint kedvenc, elől kell, hogy üljek. Viszont a tudat, hogy Hector a közelemben lesz nagyon megrémiszt. A múltkor a fürdőben kis híján megfulladtam a nagy gőztől mivel valaki rámzárta az ajtót. Bár nem tudom bizonyítani, de szerintem ő volt az. Amióta én vagyok a kedvenc, Aniusz egyszer sem hívatta őt és azóta is csak gyűlölködő pillantásokat és fenyegetéseket kapok tőle. Viszont Aniusz annál jobban vigyáz rám. Gyöngéd velem, gyakran kér fel modellnek a festéshez és szinte egész nap velem van. Talán... boldog vagyok.
A teremben egy kis sátor alatt foglaltunk helyet. Szép ruhákat és néhány darab ékszert adtak ránk miközben egy rabszolga legyezett minket és friss gyümölcsöt tettek elénk. Hirtelen azonban kitárult az ajtó és egy férfi lépett be, vörös páncélt és köpenyt viselt, saruja kopott, de még erős. A férfi maga talán elmúlhatott 30 és feketés haja mellett egy gondosan nyírt szakáll ékesedett. Mikor mellénk ért megtorpant és vegig nézett rajtunk, de csak rajtam akadt meg a szeme. A tekintetében a vágyat láttam megcsillanni és valami megmagyarázhatatlan dolgot. Aniusz persze észrevette, hogy bámul engem és egy köhintéssel figyelmeztette a hadvezért, aki meg egy utolsó pillantást vetett rám majd Aniusz mellé ült.

"Aniusz"
Nagyon nem tetszett ahogy Dominusz méregette az én Benjaminomat. Legszívesebben ott helyben vájtam volna ki azt a szemét, ami megijesztette az én ártatlan fűzfaágamat. Viszont most fontosabb volt, hogy Athén és Spárta békét kössön. Ezt is nekünk kellett kezdeményezni mivel Spárta a háborúnak él. Egy ideig még borozgattunk, majd megláttam, hogy Benjsmin feláll és idejön. Mindíg nagyon örülök a társaságának, de most szerintem csak mondani akar valamit.
- Aniusz, fáradt vagyok és kicsit furán érzem magam. Kimehetnék egy kicsit a kertbe? - kérdezte. Elmosolyodtam majd bólintottam.
- Oda mész ahová szeretnél, amikor szeretnél és ahogy szeretnél. Azt nem mondom, hogy azzal akivel szeretnél, rendben? - kérdeztem mire mosolyogva bólintott és már csak a suhogó ruháját láttam. Még mindig olyan mint egy mennyből jött angyal.
- Poszpala úrfi!
- Tessék?
- Mivel itt töltöm az éjszakát, nincs itt valami olyan ágyas, akit mellém adnál, csak egy éjszakára. - kérdezte Dominusz. Már a pletykákból tudtam, hogy egy fékezhetetlen, perverz állat, de most már biztos voltam benne. Unottan vállat vontam.
- Válassz!
- Akkor megkeresem azt a csinos kisfiút, aki az előbb itt volt. Olyan kis tisztának tűnik és az a karcsú, formás fenék... - erre kiköptem a boromat. Egyenesen a padlóra. Ha egy újjal hozzá merészel nyúlni kitépem azokat.
- Hozzá ne nyúlj, megértetted?! - csaptam le a kupámat az asztalra mire mindenki ránk nézett.
- Miért?
- Mert ő hozzá csak én nyúlhatok és csak én láthatom! Ő az enyém, világos? - morogtam mire védekezően felemelte a kezét.
- Jól van, világos. Az már biztos, hogy van izlésed ilyen téren. Mivel ez a fiú nem csak vékony és ártatlan, de még szép is. Hol vetted?
- A havonta rendezett árverésen. Apámtól kaptam, születésnapi ajándék.
- Hogy hívják? - elgondolkodtam, hogy megadjam e neki a választ, de abból ha a nevét tudja mi baj származhat?
- Benjamin.
- A neve épp olyan ártatlan mint ő maga.
- Az is. - morogtam majd kimentem egy kicsit a teraszra levegőzni. Mikor lepillantottam, megláttam ahogy lent áll és a rózsákat nézegeti. A sok színes virág közt maga volt a megtestesült szépség. Dominusz szavai, a látványa, döntöttem. Ma éjjel meg fogom próbálni, ha nem akkor nem, de meg fogom próbálni.