Az arany rózsa (Befejezett)

18. fejezet

"Aniusz"
Múlik az idő és egyre csak közeledik a nap amikor apa leszek életem szerelmétől. Már az 5. hónapban van. A hasa már gömbölyödik és a bába asszony szerint minden rendben van. Viszont nekem nem is a szerelmem körül van gond. Spárta rosszul fogadta, hogy vissza utasítottam Dominuszt és hadat üzentek, mi több. Már el is kezdték a háborút. Betörtek Athénba és egyéb fontos városokba. Nem tudtam, hogy mi lesz, ha ide érnek. Túl sokat idegeskedtem e miatt és már nagyon feszült voltam. Szegény drágám persze ezt észrevette és segíteni akart.
- Aniusz, baj van? - tette a vállamra a kezét én meg ostoba módon ellöktem.
- Semmiség! Menj mostmár aludni!
- Te nem jössz? - kérdezte reménykedve és nyúlt volna, hogy megfogja a vállam, de túl ideges voltam.
- Hagyjál már békén!!! Nem veszed észre, hogy most egyáltalàn nincs kedvem veled lenni?!?! - hagyja el a mondat a számat, amit egy másodperccel később már bànok is. Hogy mondhattam ilyet? Szegénykémnek egyből könnyes lett a szeme és sírva, remegve rohant a lakosztályába. Ott rogytam össze a földön. Ő életem fénye, ő és a benne növekvő gyermek. Én pedig ellököm magamtól. Nem vagyok király, hogy a politika jobban érdekeljen mint a családom. Ezen gondolkodtam mikor hirtelen egy nyílvessző fúródott a falba. Majd még egy és még egy. Az őrök egyből a segítségemre siettek, az egyik ott halt meg egy nyíllsl a szívében, a másik kijuttatott az ajtón.
Órákon át ostromoltak. Már kezdtük feladni mikor egyszercsak vissza vonultak. A katonák ujjongtak, de nekem egy kicsit gyanusnak tűnt a dolog. A gyanum pedig nem volt hiába való mert hirtelen Zalim jelent meg a folyosón. Úgy rohant mint egy őrült, egyenesen felém.
- Felség! Felség! Elvitték! Betörtek! Engem és Hectort leütöttek és elvitték!
- Kit?
- Benjamint! Elvitték Benjamint! - sírta. Nekem se kellett sok, a lábaim nem bírták tovább és könnyezve rogytam az egyik katona karjába.