Az arany rózsa (Befejezett)

3. fejezet

"Benjamin"

Mégis ki vehetett meg? Gondoltam magamban miközben feltettek egy lóra és úgy vittek el. Magasra mentünk. Majdnem a közeli hegy tetejéig, ahol egy csodaszép palota ékeskedett. Szín tiszta márvány és arany volt minden. Még a szolgálók is finom kelmét viseltek. Azonban tudtam, hogy rám nem ez vár, mivel a szolga, aki elhozott már elmondta, hogy az úrfi ágyasa lettem születésnapi ajándék ként. Miért ver engem így a sors? Először Ruber, most meg ez a Poszpala úr fog erőszakolni és talán már két nap múlva beadom a kulcsot. Túl sok volt már a fájdalom és alig vártam, hogy végre egy kis nyugalomra leljek. Hogy újra láthassam anyámat, de egyenlőre most csak egy forró fürdőt kaphattam. Ami meg kell, hogy mondjam jól esett. Ezután egy díszes olajzöld ruhát adtak rám, ami könnyem ki lehet csatolni, majd egy szobához vezettek. Oda bent még két fiú volt.

- Zalim, Hector! Ő itt Benjamin! Poszpala úrfi születésnapi ajándéka és új ágyasa. Bánjatok vele kedvesen és avassátok be a szabályokba! - mondta a szolga majd kiment én pedig csak álltam ott mint, aki kővé dermedt. A két fiú csak bámult egy darabig, majd a barnás bőrű, fekete hajú felállt és kedvesen rám mosolygott.

- Én vagyok Zalim. Gyere ide, nem kell félned. Küldött felém pár bíztató mosolyt és megütögette maga mellt az ágyat jelezve, hogy üljek le. Meg is tettem.

- Nincs itt mitől félned, az úrfi talán csak akkor veszélyes ha részeg, az pedig nagyon ritkán fordul elő. A mi dolgunk az, hogy örömöt okozzunk neki és társaságot adjunk, néha csak azért hív mert beszélgetni akar, néha azért, hogy vele aludj.

- Én egyiket se akarom. - folyt le egy könny az arcomon mire Zalim elkezdte simogatni a hátamat. Hónapok után először kaptam valakitől törődést. Nagyon jól esett.

- Legalább nem lesz sok változás, ha ennyit bőg, akkor az úrfi még többször fogja kívánni az én társaságomat. - mosolygott Hector. Én csak értetlenül néztem Zalimra, aki megforgatta a szemét.

- Ő a kedvenc!

- A mi?

- Az ágyasok között mindig van egy kedvenc. Az, akivel a legtöbbet van együtt az úrfi és akit ebben a kegyben részesít. Van saját szolgálója, szabadon járhat -kelhet és még egyéb kivételezések. Ha ügyes vagy akár te is lehetsz kedvenc. - mosolygott bíztatóan Zalim, de nekem eszem ágában se volt itt maradni. Minél előbb el akartam innen menni vagy meghalni. Hirtelen azonban egy kéz megragadott és a falhoz rántott, amihez nagyot koppanva csapódtam neki. Hector volt az. Megragadta a ruhámat és egyenesen a szemembe nézett.

- Na ide figyelj te átkozott kis varangy! Lehetsz itt ágyas, nyugodtan, de a kedvenc én vagyok és ezt jól vésd azt eszedbe különben....

- Hector! - hallatszott a hátunk mögül. A szolga volt az, aki ide hozott.

- Hagyd békén! Te sem maradsz örökké kedvenc, mellesleg ma a saját ágyadban alszol ugyanis ő tölti ma az úrfival az éjszakát. - mondta mire nekem megfagyott az ereimben a vér. Az nem lehet, én nem akarom. Bár azt hiszem itt egyáltalán nem számít, hogy én mit akarok.

Este egy nagyon szép fehér ruhát adtak rám és különféle illatszerekkel kentek be. Elvezettek egy ajtóhoz, ami előtt megálltunk és elmagyarázták, hogy mi a dolgom. Én azonban alig bírtam figyelni. Csak átléptem az ajtón ahol megálltam a szoba közepén. Egy pillanatig nem volt semmi, de hirtelen egy kéz megérintette a vállamat. Nagyobb kéz volt mint az enyém és olyan forróság áradt belőle. Ez a kéz lassan indult vándorútra a nyakamon majd előre a mellkasomig. Az újjai az állam alá nyúltak és kényszerítettek, hgy emeljem fel a fejemet. Ahogy felpillantottam, elesztem egy gyönyörű zöld íriszben.