Az arany rózsa (Befejezett)

15. fejezet

"Aniusz"
Meresztett szemekkel és leesett lállal néztem még azután is, hogy az orvos mindent elmagyarázott. Benjamin terhes? Tőlem? Ez talán az egyik legcsodásabb hír, ami valaha eljutott az agyamig. Lesz egy közös kisbabánk! Attól az embertől, akit minennél és mindenkinél jobban szeretek. Miutám az orvos kiment néma csend volt köztünk. Én csak álltam míg ő a hasát fogva ült az ágyon.
- Aniusz... - törte meg a csendet. Ránéztem, a szemeiben félelmet láttam.
- Tudom, hogy ez most nagyon meglepett és megértem ha el akarsz küldeni, de tudd, hogy a gyermekemet szeretném megtartani. - könnyesedett el a szeme. Köpni - nyelni nem tudtam. Dehogy akarom én elküldeni, hogy jut ilyesmi az eszébe. Gyorsan leülök mellé és immár mosolyogva nyomok egy csókot a szájára.
- Soha sem foglak titeket elengedni, sohasem fogok tőletek megválni. Szeretlek téged és a kicsit is. - simogattam meg a lapos hasát. Még senki sem bírta volna megmondani, hogy gyermeket vár. Alig vártam, hogy apámnak elmondjam a hírt és hamarosan az egész kastély tudja, hogy micsoda kincs nekem Benjamin és a benne növekvő gyermek.

"Benjamin"
Boldog voltam Aniusz szavaitól és a tudattól, hogy gyermekem lesz. Képes vagyok életet adni egy aprócska teremtmènynek, ami Aniuszból és belőlem lett. Délután átmentem Zalimhoz, hogy elmondjam neki a hírt, hisz a legjobb barátom lett azóta. Ahogy beléptem a szobába Zalim már ugrott is hozzám és leültetett maga mellé. Hectornak hiába köszöntem, csak egy gyűlölködő pillantást kaptam tőle.
- Na, mesélj! Mi van veled? Azt csiripelik a kismadarak, hogy az úrfi már... A magáévá tett. - kuncog mire én mosolyogva bólintok.
- Ez nem minden, Zalim! Nagy hírem van! Várandós vagyok! Kisbabám lesz. - nevetek mire ő szélesen elmosolyodik és egyből a hasamat kezdi simogatni.
- Ez komoly? Szia, kicsi! Hogy vagy odabent? - hajol a hasamhoz. Én csak nevetek ahogy elvékonyított hangon beszél a pocakomhoz és hagyom. Közben vetek egy futó pillantást Hectorra, aki bámul mint valami rettenetes bűnözőt majd kiviharzik.
- Ne, foglalkozz vele! Féltékeny. - mondja Zalim majd egyből visszahajol a hasamhoz.
Este megint Aniusznál aludtam. Azt mondta, hogy mostmár éjjel - nappal csak velem akar lenni. Velem és a kisbabánkkal. Órákig mást se csinált csak a hasamat simogatta és puszilgatta.
- Befejezted?
- Nem! - nyafogott mint egy öt éves.
- Pedig örülnék ha engem is szeretgetnél már egy kicsit! - durciztam mire felült és nyomott a homlokonra egy puszit.
- Ne, aggódj! Téged is nagyon szeretlek. Csak alig várom, hogy megérkezzen a kislányunk.
- Honnan veszed, hogy lány lesz te, idióta!
- A magokból. Van egy legenda mi szerint ha a terhességi vizsgálatnál ha az árpa csírázik ki fiú lesz, ha pedig a búza akkor lány. - mosolygott. Ezt eddig nem is tudtam. Viszont az arcomról lehervadt a mosoly ahogy Hector az eszembe jutott.
- Mi a baj?
- Hector! Úgy nézett ma rám mintha mondjuk gyilkosságot követtem volna el.
- Ez tudom, hogy most nagyon szíven fog érinteni, de azt hiszem ideje elmondanom. - vett egy nagy levegőt éa úgy folytatta. - Hector is olyan mint te. Ő is Hermafrodita. És egy évvel az érkezésed előtt ő is teherbe esett.