Az arany rózsa (Befejezett)

19. fejezet

"Benjamin"
Védd a kisbabádat! Maradj életben! Jelenleg erre a két dologra bírtam koncentrálni. Egy zsák volt a fejemen. Tehát nem láttam semmit. Viszont éreztem ahogy a ló lépked alattam és a katona kemény páncélját is. Tehát valaki előtt ültem egy lovon. Talán órákig voltunk így majd egyszercsak megálltunk és valaki lesegített a lóról, majd vezetett. Mindenhonnan hangok hallatszódtak. Mi lehet ez? Egy tábor? Remélem ezek az emberek felfogják, hogy egy ártatlan életet hordok a szívem alatt és nem bántanak. Leültettek. Hirtelen hallom ahogy bejön valaki. Egy sátorban lehettem.
- Nos? - a hideg kirázott, ahogy felismertem a hangját. Az egyik katona óvatosan levette a fejemről és ekkor megbizonyosodhattam a felismerésemről. Dominusz állt előttem. Intett a két katonának, azok pedig kimentek. Egyedül hagyva engem azzal az emberrel, aki a frászt hozza rám.
- Szervusz, gyönyörű! Emlékszel rám? - simított az arcomra, de bólintva elhúzódtam tőle.
- Kicsit vadabb vagy. Ez gondolom anyai ösztön. - nézett a hasamra majd eloldozta az eddig megkötött kezemet. Reflex szerűen karoltam át a hasamat.
- Ne, félj! Nem bántom a gyerekedet. Amint megszületett vissza küldetem az apjának, aki ha jól sejtem Aniusz Poszpala. - a neve hallatán könnybe lábadt a szemem. Nem érdekel mennyire megbántott. Vele akartam lenni és a gyerekemet biztonságban tudni.
- El akarod szakítani tőlem?
- Nekem te kellettél. Semmi más nem számít. - úgy beszél mintha én csak egy tárgy lennék, a babám pedig valami fölösleges kellék. Ami azonban jobban aggasztott az az, hogy elkezdte levenni a páncélt. Szerencsére csak a páncélt. Hiányzott Aniusz. Mindent megbocsájtottam már, amit a fejemhez vágott. Vele akartam lenni, hogy megvédjen. Azonban most nem a szerelmem kezei telepedtek le a vállamon.
- Ne sírj! Jól bánok majd veled! Az én ágyasom leszel. A kisbabádat vissza vitetem épségben a Poszpala kúriára és idővel talán tőlem is szülhetsz majd gyermeket. - minden egyes szavától undorodtam. Nem akarok az ő ágyasa lenni, főleg nem tőle gyereket szülni. Aniuszt akarom.
- Sosem leszek a magáé! - sziszegtem, de sejthettem volna, hogy ő nagyonn vadállat mint én.