IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

2 -2.

Ajánlott zene: The cinematic Orchestra - Arrival of the birds (link lent!)

Jimin és Taehyung között amolyan barátságféle alakult ki az elkövetkező hetek alatt.
Jimin azonban nem adta olyan könnyen a lelkét, hogy ilyen kevés idő alatt igazán jóban legyen bárkivel is. A fejében mindig ott motoszkált a keserű kérdés: mégis miért barátkozott vele Taehyung? Mert nem talált valaki mást? Mert így akart népszerűségre szert tenni az iskolában vagy a médiában? Ha az utóbbi volt a terve, igazán melléfogott. A rágódása végén azonban mégis mindig ugyanarra a következtetésre jutott: ha Taehyungnak nem is volt ugyan hátsószándéka, valójában nem barátkozott volna vele, hogyha igazán ismerte volna. Akkor senkinek nem kellettél, ha megmutattad, milyen szomorú és elveszett is vagy, és Jimin kezdte úgy érezni, ő már nem is állt másból, csak sűrű fekete mélabús ködből, amit szorosan fedett egy bőrnek nevezett anyag ugyan, de a pórusain át is szivárgott belőle a boldogtalanság. Csak ezt mások nem vették észre. 

Taehyung gyorsan barátkozott és mértéktelenül. Jimin telefonja minden órában újabb és újabb üzenetektől villant fel kékes fénnyel, amiket legtöbbször mosolyogva fogadott, máskor azonban még a gyomra is felfordult a gondolatra, hogy szocializálódjon, és néha napokig nem is válaszolt a másiknak, majd egy ócska "elfoglalt voltam" kifogással minden üzenetre egyetlen vigyorgó kis sárga fejjel válaszolt. Taehyung nem bánta.

Ma felléptünk egy vidéki fesztiválon. Nagyon király volt, énekeltem trot-dalokat, és együtt táncoltunk a közönséggel. :D Látnod kellett volna az őrjöngő nagyikat, mind a rajongóink lettek.

Jimin elmosolyodott a szöveghez csatolt képen, ami a barátját örökítette meg az egyik nagymama-korú nővel táncolva, körülöttük a vidéki - dobogónak is alig csúfolható - színpaddal és alig harminc színes műanyagszékkel a fűben elhelyezve. Taehyung mosolya mégis a füléig ért, Jiminé azonban ugyanazon a hétvégén még a szemét sem érte el az M Countdown színpadán állva. 

Valahol mégis örült a zenei műsor győzelmének, mert azon a hétfőn bemerészkedett az iskola ebédlőjébe, még ha csak salátát pakolt is a tányérjára.
A kerek asztalok ugyan korántsem jelentették az amerikai tinifilmes népszerűségi ranglétrát egy koreai művészgimnáziumban, azért határozottan megvolt a maga hierarchikus felosztása a közösségnek. Úgy is nézhetjük, barátok barátok mellé ültek, ezáltal alakult ki a "menők és kevésbé menők" elhelyezkedése. Jimin nem érzett fullasztó szorongást, ahogy körülnézett az asztalok között. Egyedül akkor akadt el egy pillanatra a lélegzete, amikor a terem egyik távoli sarkában falatozó csapattagjára esett a tekintete. Hirtelen elszégyellte magát, amiért megint csak evett, de aztán eszébe jutott, hogy a tányérján zöldsalátán és egy cukormentes narancslén kívül semmi nem kapott helyet, mire pedig idáig eljutott, az egyik rózsaszín hajú debütált lány már integetett is felé.

- Jiminie! Hát te? Hogyhogy itt? - vigyorgott rá szélesen, de mielőtt még a fiú válaszolhatott volna, egy másik alak éppen olyan lelkesen közelített felé a saját tálcájával, majd torpant meg az asztaltársaságot látva. 

Jimin kínosan nézett félre. Persze, jóban volt Taehyunggal, de mások leginkább csak röhögtek a vidéki fiú vidéki tájszólásán és vidéki életfelfogásán. Az idol patthelyzetbe került. Hívta volna a népszerű asztalhoz a népszerűtlen Taehyungot? Küldte volna el őt, megutáltatva magát a fiúval, vagy hagyta volna ott az idolok társaságát egy új diák miatt? Az agya sebesen pörgött a lehetőségeket fontolgatva, mígnem a rózsaszín hajúhoz közelebb lépve, kinyögte az első mondatot, ami az eszébe jutott.
- Yura, ideülhetne Taehyung? Tudod, a tanár megkért, hogy pesztráljam őt, amíg be nem illeszkedik. - A mondat már akkor égette a torkát, amikor még ki sem mondta azt. Hát ilyen barát volt ő.
A lány mosolya leesett, ahogy az új fiú bugyuta vigyorára emelte a pillantását.
- Nem.
- Ne már, tudod, hogy nem hagyhatom ott álldogálni.
- Na jó - húzta el a száját a lány. - De csak miattad, Jiminie.
A fiú megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Kösz szépen. 

Jimin a fejével intett egyet a tálcáját szorongató Taehyungnak, aki erre szélesen vigyorogva odaugrált hozzájuk.
- Sziasztok!
Az idolok nemtörődöm pillantásokkal nyugtázták a köszöntést.
Jimin tekintete a barátja tálcájára esett, amin egy teljes menü szerepelt. Rizs, kimcsi, hús, tojástekercs, babcsíra, zöldségek, cukros üdítő és egy pohár puding.
A gyomra sóvárogva mozdult meg a helyén, ahogy a szájában összefutott a nyál. Ne gondolj rá.
Taehyung helyet foglalt, az asztalt  pedig kínos csend vette körbe, ahogy mindenki konstatálta a saját aprócska adagjához képest a fiú telepakolt tányérját. 

- Nálatok a kiadó nem ír elő diétát? - kérdezte fintorogva Tori az almáját forgatva, ahogy a hatalmasra plasztikázott szemeit a tojástekercsekre meresztette.
A titkos idol teli szájjal elvigyorodott. Jimin arcába vér szökött. Kérlek, ne mondd ki.
- Akármit eszek, nem hízok. Szerencsés alkatom van.
A fiú ijedten nézett fel Yurára, már látva maga előtt a jelenetet, ahogy Taehyung tálcáját a másikra borítja, de szerencsére a lány csak vékony vonallá préselte az ajkait.
- Halljátok a tájszólását? Milyen... Cuki - grimaszolt az egyik felsőbbéves.
- Pont mint egy farmer - nevetett Yura. - Úgy is eszik, mint egy földműves, aki egész nap szánt.
Hogy nem tűnik fel, hogy bántanak? Jimin elképedve figyelte a boldogan nyammogó Taehyungot.
- A nagyim szerint sokat kell ennünk, amíg még növésben vagyunk, különben megállunk a fejlődésben.
- Megmagyarázná, Jimin miért maradt törpicsek - szúrt egyet Yura a fiúba, aki tudta, mivel érdemelte ki ezt.  - De növés ide vagy oda, sajnos fogyóznom kell.
- Dehogy kell, csont és bőr vagy. Különben is, te vagy itt a legszebb lány - mosolygott álszenten Tori, a többiek pedig a példáját követve nyugtatni kezdték az idolt.
- Taehyung? Te mit gondolsz? - fordult Yura a másik felé. 

Kérlek, ne mondj semmi hülyeséget. Kérlek, csak egy órán át bírd ki, hogy közénk valónak tűnj.
- Hát - nézett körül a fiú segítség után kutatva. - Szerintem a szépség relatív. Mindenkinek más tetszik.
- És neked? Neked tetszem? - igazította meg a lány a haját, és csücsörítésbe kanyarította a száját.
Jimin elszorult torokkal várt a barátja válaszát. Kérlek...
- Nekem nem vagy az esetem - vont vállat a titkolt idol. - És ha olyan csokikat eszel, mint amit tegnap láttalak benyomni a hátsó folyosón ülve, akkor nem fogsz lefogyni. 

Jimin lehunyta a szemeit.
Ennyi volt, Taehyung egy életre elásta magát az iskolában. Rossz embert bántott meg rosszkor, valószínűleg fel sem fogva, mekkora sértés is hagyta el a száját.
Yura egyetlen szó nélkül, paprikavörös fejjel állt fel az asztaltól, majd eltrappolt.

És attól a naptól kezdve, minden megváltozott.

Megjegyzések:

* Ajánlott zene:

 Sajnálom, hogy rövidek a részek, én igyekszem, de mostanában semmi időm :'( Azért jó olvasást, és szép hetet nektek ♥ A héten megpróbálok kicsit hosszabb fejezet összehozni.

~ Ally D