IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

15 - 1.

Ajánlott zene: Shawn Mendes - In my blood (link lent!)

Jimin a nyakához kapta a kezét álmában, hogy arrébb seperje a kellemetlen mozgolódást ott. Aztán a karjához nyúlt, hogy az ottani furcsa érzést megszüntesse. Egy pillanatra megállt a mozdulat közepén, amíg fel nem ébredt teljesen és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy csak az álmában mászott-e rajta valami vagy a valóságban. Aztán újra érezte az apró kis csípést magán, és puskagolyóként ugrott ki a földön heverő matracából egy kiáltással. Ijedten emelte szemmagasságba a karját, amin rögtön három apró kis pók is szaladgált.

A szívverése egy pillanatra megszűnt, aztán veszett tempóban próbálta felfogni a pánikot, ami a fiút elöntötte. Egy dolgot utált végtelenül: a rovarokat. Szinte leszaggatta magáról a pólóját, és a teste hisztérikus csapkodásába fogott, ahogy sietősen a fürdőszoba irányába vetette magát, hogy a többi ruhájától megszabadulva a hideg zuhany alatt állva legyen szabad az apró gyilkosoktól.

Néhány percig csak üres tekintettel folyatta magára a vizet, amíg a szíve végre nem akart kiugrani a mellkasából, aztán elgondolkozott, mitől támadhatták meg őt a pókok. Hirtelen eszébe jutott a véletlenül elkapott pillanat, ahogy az egyik lepedőből kilógó "alvó" fej szája mosolygásra állt, miközben ő kiabálva futott ki a szobából. Jimin arca grimaszba rándult. Még ők sem lennének képesek a fóbiáját felhasználni ellene, ugye? Aztán jobban átgondolta a dolgot. Nem csak hogy gondolkodás nélkül megtenné ezt a cuki kis idolbanda vele, de éppen meg is tették. Mi másért nem ébredtek volna fel egy tag kiabálására az éjszaka közepén, ha nem csak színlelték az egész alvás dolgot?

Egy lemondó sóhajjal zárta el a zuhanyrózsát. Egy biztos, vissza nem mehetett az ágyába a pókok közé. Mégis, honnan szereztek pókokat?! Persze, felkelthette volna őket, hogy az ágyaikból kiráncigálva a csapatot magyarázatot követeljen, de rég elfáradt már ahhoz, hogy felvegye a harcot. Csak valahol aludni szeretett volna még pár órát, mielőtt egy teljes napot tepernie kellett.

Nem törődve az idolokkal, felgyújtotta a lámpát, miközben a köntösében a szekrényhez sétált váltásruha után kutatva, aztán ugyanolyan közönyösséggel visszament a fürdőbe magára venni azokat. Néhány percen belül már az utcán is volt.

Reggel hatkor a Big Hitnél kezdte a napot, úgyhogy a legjobb megoldásnak tűnt rögtön odamenni. Röpke fél órás séta, mivel éjszakai buszközlekedés nem volt arrafelé. De akkor már futhatott is, igaz a hátát verdeső iskolatáskája nem minősült a legjobb futófelszerelésnek. Álmosan. Az éjszaka közepén.

- Utálom az életem - morogta elkeseredetten, és baktatott tovább az úton, a csábító buszmegállókkal szemezve időnként.
Talán részben el is alhatott az útja során, mert amikor legközelebb észbe kapott, már a kedvenc kiadója épületénél állt.
Vicces, mennyire másképp látta idolként a média világát, mint gyerekként. Akkor azt hitte, a celebek csak celebek, mindegyik ismeri egymást, jó a kapcsoltuk és azt tettek, amit csak szerettek volna. Most azonban, ahogy még mindig lázálomnak tűnt belépni az ügynökség kapuján, rájött, mennyire más a helyzet. A saját kiadóját ki nem állhatta, a celebek nagyobb korlátozás szerint éltek, mint az átlagemberek és még mindig nem mozgott olyan körökben, ahol kényelmesen tudott volna a többi híresség között állni. A nevét sem tudta senki, épp csak el nem zavarták őt a színpadról a díjátadóknál. A Big Hit még mindig ugyanolyan elérhetetlen volt, ahogy eddig. Nem is értette most, hogy gondolhatta azt, hogy akármelyik ügynökséghez is kerül, az majd eljuttatja őt ehhez az épülethez. Mámoros örömmel állt hozzá a kiadóval közös munkához, hátha majd felfedezik őt és egy aláírandó szerződést nyomnak az orra alá, hogy otthagyhassa végre azt a patkányodút, de persze nem így történt. Sajnos a szerződése kötött volt a saját kiadójánál és mellesleg tehetséges sem volt.