IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

6 - 2.

Ajánlott zene: Droeloe - Sunburn (link lent!)

- Miért csöngetsz a saját lakásodba?
- A kulcsom a táskám legalján van valahol a háromheti uzsonna utáni morzsa -, plusz zsebkendő réteg és az eltűnt apró tárgyak világa között. Már ha egyáltalán elhoztam reggel. Jin hyung úgyis itthon van - vigyorgott Taehyung a saját szellemességén.
- Mindent értek - bólintott Jimin derűsen.
Az ajtót azonban nem a várt egyetemista kinézetű huszonéves fiatal nyitotta ki, hanem egy Jiminnel közel azonos magasságú dauerolt hajú tinédzser.

- Jungkookie, hát te itt? - szaladt fel a magasabbik szemöldöke egy boldog kérdésként.
A fekete hajú tini megszeppenve meredt vissza a kettősükre, Jimin arcán felejtve a pislogás nélküli pillantását.
- Öhm, Kook? Ez kezd fura lenni - szólalt meg Taehyung kínosan néhány másodperccel később.
Ekkor a fiú csapattagja lekapta a tekintetét az idolról és a papucsa orrára irányította a szemeit.

Jimin óvatos mosolyra húzta a szája szélét. A fiú aranyosabb volt, mint képzelte. Taehyung mindig úgy beszélt róla, mintha a saját kistestvére lenne, a köztük lévő hasonlóság teljes hiányának ellenére. A szőke hajú rengeteget hallott már a nyuszi fogakról és a másik szégyenlős természetéről, de a nyuszi fogakat lefogó vékony fém drótról, a tini pattanásos bőréről és hatalmas ijedt szemeiről még nem hallott anekdotákat. 

- Szia, Jimin vagyok - fordult hozzá.
- Nagyon örülök, Sunbae-nim - hajolt meg a másik illedelmesen, mire Jimin magában jót mulatva a fiatalabb formalitásán összenézett Taehyunggal. Olyan cuki - tátogta a fiúnak, aki nevetve bólintott.
- Elég a hyung.
Jungkook felegyenesedett és bólintott egyet, mire a másik végre rendesen beinvitálta őt a lakásba.

A hely nem volt éppen nagy, a három fiúnak összesen egy szoba jutott, bár Taehyung elmondása szerint Jungkook a szüleivel élt. Tulajdonképpen jobban kijöttek, mint ők a CCA-el, akik tizenhárman osztoztak két hálón. Meglepő volt azonban a hasonlóság a két hely között; mindkettő eléggé személytelen ahhoz, hogy akárki élhessen a képek nélküli falakon belül, mégis személyes annyira, hogy a színes tányérok egyáltalán ne passzoljanak egymáshoz a konyhaszekrényben.

- Te biztos Jimin vagy - törölte meg a tűzhely előtt álló megrendítően jóképű fiatal a kötényébe a kezeit.
Ennek a fiúnak melegnek kellett lennie vagy minimum biszexuálisnak, mert Jimin nem is tudta, mit kezdjen magával, ha nem volt az.
- I-igen - dadogta. - Te pedig Seokjin, ha jól sejtem.
Nem tudott nem az arcába kúszó pírra gondolni, amit valószínűleg a többiek is észrevehettek. Habár az idősebb nem volt kifejezetten az esete, mégsem tudta levenni róla a tekintetét. Tényleg léteznie kellett Istennek, mert ilyen tökéletes teremtmény nem jöhetett létre csak úgy véletlenül, még akkor sem, ha a hibátlan arc most éppen grimaszba rándult.

- Tae, mégis mi történt az arcoddal? - lépett ki a pult mögül Seokjin, hogy aggódó tekintettel a kezei közé foghassa a másik állát.
Taehyung arcának egyik oldala vörös színben égett a tornaóra után több órával is.
- Arccal próbáltam kivédeni tesin a labdát a kidobósnál - vigyorodott el a fiú és elhessegette magától az idősebb kezeit.
Jimin egy pillanatig értetlen tekintettel állt a jelenet előtt.
A hyung nem tudott volna a zaklatásról?
De aztán Taehyung az idősebb szemébe nézett és egy pillanatra a maknae-ra kapta a tekintetét.
Jimin is felé fordult, és akkor megértette, hogy nem Seokjin volt az, aki elől titkolta Taehyung a dolgait, hanem az aggódó grimaszú kistini.

- Na jó, öltözz át, addig kinézek neked valami mirelitet, amit feláldozok az arcodért. Jimin, ülj le nyugodtan ahová jólesik.
Taehyung intett egyet Jiminnek, aki követte őt a kanapé felé.
- Seokjin már csak ilyen, ő a csapatban a leader.
A szőke hajú irigykedve nézett a fagyasztóban kutató huszonéves irányába. Ha az ő csapatuk is így működne, talán nem gyomorideggel lépne be mindennap a lakásába.
- Inkább tűnik szülőnek - motyogta az orra alatt, de Taehyung még így is megtorpant egy pillanatra.
- Nos, ezt nem tudhatom - felelte néhány másodperc habozás után, aztán elvonult a szobába, becsukva maga mögött az ajtót.