IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

9 - 2.

Ajánlott zene: Kodaline - All I want (link lent!)

- Lassan rosszabb vagy, mint egy lány - csörtetett be a fürdőszobába Seokjin ezerfelé meredő hajjal és pizsamában. - El fogok késni miattad.
- Senki nem mondta, hogy nem zuhanyozhatsz, míg én készülök - festett indián-pöttyöket magára Taehyung BB krémmel, hogy aztán az ujjbegyeivel elmaszatolja őket.
- Tönkre fog menni a bőröd - fintorgott az idősebb a látványra a tükrön keresztül.
- Korea a szépségtermékek fellegvára. Odafigyelnek a dolgokra. Kifejezetten selymes lett tőle néhány hét alatt az arcom.

Seokjin csak a fejét rázta a válaszra; már akkor is ezt csinálta, amikor nyár elején a fiatalabb kész haditervvel állt elő. Taehyung két röpke hónap alatt teljes átalakulást tervezett, és a legnagyobb örömére ez sikerült is neki. Habár csirkemellen és salátán élt, habár minden reggelt az edzőteremben kezdett, habár meg kellett válnia a hajszínétől, amit szeretett, habár le kellett győznie a tűktől való félelmét, hogy fülbevalókat lövethessen. Talán túl soknak tűnt a habárok sora, de a végén, ahogy most belenézett a tükörbe, és egy teljesen más ember nézett vissza rá, mégis arra jutott, megérte a dolog. Egy magabiztos, izmos, vékony fiú pislogott rá a tükörből. 

- Tényleg változtat ez bármin is?
A fiatalabb mosolyogva bólintott.
- Az elmúlt pár napban nem piszkált senki. Sőt, néhány lány meg is nézett. De az biztos, hogy mindenki meglepődött, aki ismert korábban. Ez az év az én évem lesz, én érzem.
- Én hiszek neked - simogatta meg Seokjin a másik vállát. - De menj már innen, kérlek.
Az egyetemista szó szerint kilökdöste a gimis barátját a fürdőszobából.

Taehyung kedvét azonban nem szeghette semmi. Az előző napi sikerei csak még jobban felbátorították. Kit érdekelt a tanárok furcsa tekintete, ha a diáktársai végre hagyták őt lélegezni? Sokat szenvedett ezért, és a nyári diákmunkája mellett még a nagyanyjától sem kellett pénzt kérnie néhány hónapig, bár a kezein lévő bőr hólyagossá és érzékennyé vált a napi többórás mosogatástól. De megvett mindent, amit szeretett volna. Elment fodrászhoz, kilövette a füleit és egy kicsit elkezdett élni. Nem úgy, mint a népszerűtlen idol vagy az osztályából kitaszított lúzer tini. Hanem mint Kim Taehyung, a vidéki gyerek, aki egy hangyányit kezdi otthonosabban érezni magát a nagyvárosban. Már nem félt elengedni a metró mozgólépcsőjén a korlátot, már nem rémült meg minden szembejövő gyanús alaktól és kifejezetten megszeretett éjszaka sétálni a városban - Kim Seokjin legnagyobb örömére, aki halálra tudta aggódni magát érte.

Az ilyen napokon még a világ is szebbnek tűnt. A reggeli meleg fény mesébe illő színekkel világította meg a forgalmas szöuli utcákat, a talpa alatt futószalagként csúszott a sima talaj, a fülében most is a kedvenc bandája zenéi szóltak. A buszon bár látott pár embert az iskolájából, mégsem keseredett el, nem is figyelt rájuk.

Magabiztosan lépkedett be az iskola kapuján és mászott fel a lépcsőn a termükbe. Két perc volt az óra kezdetéig, még éppen időben beért. Megkönnyebbülten nyitotta ki az ajtót és lépett be a helyiségbe, hogy aztán automatikusan induljon el a helye felé... Amikor is a padja helyén tátongó üresség megtorpanásra késztette. Értetlenül pillantott körbe. Találgathatott volna, mi történt az ülésével, de a többiek gyenge pókerarca mindent elárult. 

- Na jó, hol van? - tette keresztbe maga előtt a karjait. - Mindjárt kezdődik az óra.
Az egyik diák unottan megvonta a vállát.
- Passz. Lehet kiment az udvarra friss levegőt szívni.
Taehyung mérgesen trappolt az ablakhoz, éppen Jimin padja előtt megállva, talán kicsit meg is lökve azt. A fiú a karjai közé rejtett arccal aludt az asztalra dőlve, észre sem véve, mi zajlott éppen körülötte.
Kipillantott az ablakon, és valóban: a padja ott állt a focipálya közepén, elhagyatva. Taehyungban egy perc alatt összedőlt az az álomvilág, amiben az évkezdés óta ringatta magát. Hiába a sok fáradozás, a megvalósított harci terv, a teljes átalakulás, valójában egy helyben futott, akármilyen gyorsan is szaladt. Nem volt kiút a pokolból. Örökké a tűzben égett, csak éppen eddig az pislákolt lángolás helyett.