IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

20 - 3.

Ajánlott zene: Billie Eilish - Idontwannabeyouanymore

Taehyung álmodozva nézte az iskola méregdrága büféjének kínálatát. Mostanában semmi zsebpénze nem maradt a divatos hajviselete és márkás ruhái miatt. A gyomra fájdalmasan kordult egyet. Túl sok finom falatot adott fel néhány színes hajtincsért.
Megunta végül a nézelődést, és kikerülte az ebédlőbe vezető utat. Az idő kezdett hűvösre fordulni, de az ebédlőben nem volt maradása, így hát a tetőre indult a szendvicsét megenni. Az elhagyatott, szeles, kopár tetőtér inkább tűnt az ő helyének, mint a boldog beszélgetésektől zsivajgó étkező. Emlékeztette rá a helyzet, milyen egyedül is volt valójában.
A tető széléhez sétált, hogy a lent zajló focimeccset nézze, de nem a labdajáték érdekelte. Lenyűgözőnek találta, milyen könnyen találtak mások barátokat. Bolondság volt azt hinnie, Szöul majd más lesz. A költözés nem változtatta meg a tényt, hogy nem kellett senkinek. Az egész életét emberi selejtként élte le, de mindig megvolt a remény egy jobb életre. Most? Most csak valami mély, nyugodt haragot érzett. Nem azt a fajtát, ami hirtelen jön és forróvá teszi a fejed tetejét. Ez az érzés a mellkasát szorította, és egyre csak szorosabb görcsbe rántotta a belső szerveit. Csak idő kérdése volt, mikor szabadul ki belőle ez az elfojthatatlan energia.

A tetőre vezető ajtó kivágódott, mire Taehyung riadtan fordult hátra.

Három fiú sétált keresztül a kijáraton. Az idol már tudta, mi vár rá. Az elmúlt néhány hétben különösen ezek a diákok vették szívügyüknek az ő kínzását. Az a hír járta, hogy a magát bandavezérnek tartó srác szerelmes volt a lányba, aki miatt ez az egész balhé elkezdődött körülötte. Persze egy olyan igényes lány, mint Yura soha nem állna le egy olyan fiúval, aki éppen most köpött Taehyung lába elé. Az egyetlen, amivel imponálni tudott a szerelmének, ha a lány utálatának tárgyán kék-zöld foltokat hagyott.

- Hali - próbálkozott.
- Van pénzed? - bökött a mellkasába a bandavezér a hüvelykujjával.
- Nincs.
- Csak kamuzik, ez énekes. Biztos kap valamennyit. - Vicces, milyen közhelyesen hozta a többi fiú a talpnyalók alázatos szerepét.

Taehyung megforgatta a szemeit, és kihúzta a nadrágja üres zsebeit.
- Most éhes fogok maradni - csóválta a fejét a fiú.
- Én is.
- Azt hiszed, érdekel?!
- Gondoltam, beszélgetünk - vigyorgott Taehyung a másik arcába. - Tudod, egyszer te szólalsz meg, egyszer én. Meg hát, engem sem érdekel, ha te éhes maradsz.
- Pedig kellene, te idióta. Tudod, mi van, ha én éhes maradok? Ingerült leszek. És ha ingerült leszek, akkor... - A fiú a tenyerébe csapta az öklét. - Verekedni támad kedvem. 

Taehyung tudta, hogy a másik nem viccel. Ő viszont szerencsére színésznek készült.
- Az sajnálatos, úgyhogy... Ó, Tanár Úr! - nézett az ajtó felé, mire a mind a négy fiú hátrafordult, neki pedig éppen maradt annyi ideje, hogy átugorjon a korláton. A tetőhöz ezen a részen egy alacsonyabb tetőrész kapcsolódott, ami elég sík volt ahhoz, hogy futólépésben haladhasson, és a két épületet összekötő hídnál kössön ki.
- Ez megőrült! - hallotta maga mögött a kiáltást.
Az idol azonban nem nézett hátra, csak kimelegedve folytatta az útját a hídon, így a többiek alá kerülve egy emelettel. Az adrenalintól ittasan hátratúrta a kék haját, és elnevette magát.
Most megmenekült, de mi lesz holnap?

Oda sem figyelt, merre megy, csak hagyta, hogy a lábai vigyék őt a saját kényük szerint. Újra egy épület belsejében találta magát, ahol az egyik padon ülve Jimint pillantotta meg. A fiú keresztbe tett lábakkal lapozgatott egy tankönyvet. A barátja mindig olyan összeszedett volt. Rajta nem érződött kirívónak az elegáns egyenruha, mindig kihúzott háttal, büszkén viselte azt. Egy táncos kecsességénél több volt azonban ebben a fiúban, valami megrendíthetetlen sztoikus nemességre utalt az, ahogy tartotta magát. Mindig egy lefagyaszthatatlan mosollyal a szája szélén lehetett látni, ami tökéletesen ellent mondott a kiüresedett szemeinek. Azok szinte elszürkültek, ha az ember egyszer jobban megnézte őket.