IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

10 - 2.

Ajánlott zene: Jeong Jin Woon - You walking toward me (link lent!)

Min Yoongi a sokadik értelmetlen videóra kattintott a Youtube-on. Milyen hangot adnak ki a bébi lajhárok? A könyökén támaszkodva várta a választ az órák óta ugyanolyan unott arckifejezésben ragadt vonásaival. Előtte számos összegyűrt és még egyelőre épségben megmaradt lap hevert, egy rakás papírpohárral egyetemben, amikről már meg sem tudta állapítani, mióta gyűlhettek ott. A comeback mellett még nehezebb volt fenntartania az összes háttérben megbúvó munkáját, amikről a rajongók alig tudtak valamit.

A kimerítő fellépések és szórakoztató műsorokban való szereplések mellett alig maradt benne valami erő az új album elkezdésére. Habár nem lett volna kötelező máris az új lemezen dolgozniuk, mindannyian előrelátóak voltak a csapatban. Ha most nem fogtak bele a munkálatokba, hónapokkal később térhettek volna újra vissza csak a rajongóikhoz, ők pedig nem szerettek volna csalódást okozni.

A tenyerébe temette az arcát, ahogy a sokadik bébi lajhár adta ki a nyikorgásra hasonlító hangot magából, és vett egy mély levegőt. A kezeit végighúzta az álmatlanságtól gyűröt arcán, és gyorsan bezárta az ablakot, mielőtt még alapként használta volna ezt a nyöszörgést a következő rapszámukhoz. Hiába, a kávé hatásának is van egy határa, amikor már nem felébreszti az embert, hanem csak hányingere lesz tőle. Ezt a küszöböt lépte át a fiú úgy három, talán négy órával ezelőtt, amikor cuki kisállatos videókat  és komolyzenét játszó youtuberek hülyeségeit kezdte nézni az interneten zeneszerzés helyett. Azóta egyetlen értelmes sort sem tudott kierőltetni magából.

Tudta ő is, hogy néhány óra alvás nélkül nem fog sehová sem jutni, de jelenleg abban a veszélyes időszakában találta magát a napnak, amikor olyan szinten fáradt volt, hogy pislogni is nehezére esett és már nem volt biztos benne, hogy összecsuklás nélkül fel tudna állni, azonban az agya még nem engedte volna őt a megnyugtató semmiségbe zuhanni. Addig nem, amíg még látott elintéznivaló teendőt maga előtt. Ha le is feküdt ilyenkor, csak órákon át bámulta a plafont és rendkívül haszontalannak érezte magát. Annál még az internet sötét bugyrainak tanulmányozása is elviselhetőbb tevékenységnek számított.

Újra megnyitotta hát a videómegosztót, és szétnézett az ajánlottak között. Nyálas, partizós k-pop számok sokasága, amiknek már a borítóként használt képüktől is libabőrössé vált a háta.
- Hyung, ne már, kicsit jobban kéne figyelned a zenei iparra, ha már a tagja vagy - visszhangzott a fejében Hoseok mondata.
Hirtelen eszébe jutott a rózsaszín hajú, fátyolos felsőbe bújtatott fiú képe, ami napok óta újra és újra felvillant a fejében, de eddig mindig visszahessegette azt az agya egy távoli zugába. Hogy is hívták őt? Jaemin? Minjae? Elhúzta a száját. Nem tudott rendesen visszaemlékezni.

Feladva az agya mozgatását, felvette a telefonját az asztalról, ami a képernyőjével lefelé pihent órák óta. Az ujját hozzáérintette az érzékelőhöz, és rögtön ezer meg ezer értesítés cikázott át a kijelzőn. A többiekkel közös Twitter fiókjukra érkezett értesítők számát már meg sem próbálta kiolvasni, minden más közösségi médiafiókja pedig némítva volt. Tizennégy nem fogadott hívás ugrott fel, ezek közül csak hármat ismert, Hoseok, Adora és Pddog számát. Ideje volt újabb előfizetést szereznie, úgy tűnt, megint megtalálta őt néhány őrült rajongó.

A telefonja még mindig vadul villogva próbálta magát utolérni a történésekkel, amikor ő már Hoseokot tárcsázta, ignorálva minden mást. Elhúzta azonban a száját, amikor a barátja a sokadik csörgésnél sem vette fel.
- Hyung, valami gond van? Néztél már az órára? -  szólt bele a kagylóba a fiatalabb álomittas hangja.
Yoongi a monitorra emelte a pillantását. Hajnali három múlt.
- Upsz? - próbálkozott a fiú. Most már kínosnak érezte feltenni az eredeti kérdését. - Ne haragudj, nem akartalak felkelteni, tényleg nem figyeltem az időt. Csak az egyik dalról akartam kérdezni valamit, de ráér reggel is, menj vissza aludni, Hoseok-ah.
- Semmi gond, Hyung - motyogta a fiú, feltételezhetően már félig újra az álmok világában járva. - Szép álmokat.
- Egyébként, Hobi, hogy hívták azt a fiút, akit múltkor sírva találtunk a szertárban? - kérdezte még gyorsan.
- Ö, mi...? - A rapper szinte látta maga előtt a barátja összezavarodott arcát. Hoseok agya használhatatlan volt álmosan. - Jaaa, Park Jimin.
- Kösz - nyomta ki a hívást, mielőtt még a másik megkérdezhette volna, mire kellett az neki.