IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

12.

Ajánlott zene: The xx - Angels (link lent!)

67%
Hatvanhét százalék.
Jungkook erős késztetést érzett, hogy már most, a tanár szeme előtt széttépje a félévi matematika felmérőjét. A padtársa enyhén hunyorogva próbálta leolvasni az ő érdemjegyét, de a fiú egy erőszakos mozdulattal fejjel lefelé fordította a lapot, szinte lecsapva azt az asztallapra. 

- Őszintén, jobbat vártam az osztálytól - szállt a tanár elégedetlen hangja az osztálytermen keresztül, amikor az végzett a dolgozatok kiosztásával. - Mindent megbeszéltünk év közben, vettük az összes feladattípust, de komolyan, mintha most találkoztatok volna először ilyennel, olyannyira tanácstalan volt szinte mindenki a feladatok megoldásával. Térgeometria? Mintha nem is létezne. Csalódtam bennetek.
Jungkook lehajtott fejjel bámulta a padja egyik repedését a bűntudattól és szégyentől összeszoruló torokkal.

- Egy dolgotok lenne, mégpedig hogy tanuljatok. De lefogadom, senki nem tett bele annyi energiát a tanulásba, hogy most kihúzott háttal azt mondja: én ennyire vagyok képes. Gondolom mindenki a számítógépén játszott, meg a telefonját bökdöste egész nap, miközben gyakorolhatott is volna!
A fiú csak még rosszabbul érezte magát. Nem azért, mert ő valóban lopta a napot és értelmetlen hülyeségekkel töltötte az idejét. Azért, mert ő igenis minden percet tanulásra szánt, amikor nem az iskolában ült vagy dolgozott, és mégis csak ennyire volt csak képes. Nyavalyás hatvanhét százalék. Még a fordítottja is szörnyen hangzott.

- Remélem, mindenki magába száll kicsit ezek után, és legközelebb jobb eredményt fog elérni, mert így nem fognak titeket egyetlen rendes felső tagozatra sem felvenni.
Mintha a SOPA legalábbis csak a matekról szólna... Jungkook gondolatban megforgatta a szemeit.
- Minhyun, Namhyuk, Youngshin, nektek gratulálok! Mindenki példát vehetne róluk, nagyon szép eredményt értek el, mintha nem is ugyanazon az órán ültek volna, mint mindenki más.
És elérkezett a legjobb része a fejmosásnak: a jól tanuló diákok fényezése; amikor nem az egész osztállyal együtt kellett szégyellnie magát, hanem már voltak emberek, akik büszkén dülleszthették a mellkasukat a padjukban ülve. És a bizonyíték, hogy meg lehetett ezt a dolgozatot jobban is írni, neki mégsem ment. Mert nem volt elég jó hozzá.
Nem olyan jó, mint mások.

- Elképesztően csinálták meg az animációt. Százhúsz-féle fegyver közül tudsz válogatni, mindegyiket személyre szabhatod, fejlesztheted és a helyszínek is nagyon menők! Gyakorlatilag egy teljesen más univerzum, mindenhol veszély fenyeget és nem csak a másik játékos tud megölni, hanem simán belefuthatsz egy végtelen mélységű gödörbe is, vagy egy portálba, ami teljesen más helyre juttat.

Jungkook vágyakozástól csillogó szemekkel hallgatta a barátja ömlengését a legújabb játékról, amit beszerzett.
- Olyan jól hangzik...
- Nincs kedved később átjönni és kipróbálni? - kérdezte lazán a fiú, de az idol már rázta is a fejét.
- Nincs rá időm. De tök jó lenne - vigyorodott el, amíg eszébe nem jutott a fogszabályzója. Akkor viszont gyorsan összezárta a száját.
- És a hétvégén?
- Tanulnom kell.
- Nekem is, de talán szombat délután mégsem...

Jungkook ingerülten nézett a másikra.
Ő is éppen úgy vágyott a videójátékokra és minden másra, amit egy átlagos alsós gimnazista csinálhatott szabadidejében, de sajnos ebből csak kevésre nyílt lehetősége.
- Úgysem engednének - vallotta be szégyenkezve.
- Kár - hajtotta le a fejét Youngshin, és belerúgott egy nagyobb kavicsba.
Jungkook követte a példáját.
- Olyan szerencsés vagy! Van időd játszani, mégis jól megy a tanulás és a szüleid is rendesek veled. - Az irigység keserű íze a nyelve hegyét csípte .
- Te meg debütált idol vagy, Kook! Tizenöt évesen. Ezt nem sokan mondhatják el magukról - mosolygott rá a fiú bátorítóan, mire a másik akaratlanul is elszégyellte magát a korábbi érzése miatt.
- Nem mintha érne valamit. A városi fesztiváloknál úgysem jutunk messzebb soha.
- Ne legyél ilyen negatív! Mindennek eljön a maga ideje.
Jungkook felsóhajtott. Csak tartottak volna már ott.