IDOL - I need your love before I fall {Yoonmin}

3 - 2.

Ajánlott zene: Interstellar - Hans Zimmer (link lent!)

- Hyung, alhatok ma veled? - állt meg félszegen Seokjin ágya előtt a fiú. Nagyon nem akart most egyedül lenni, és az idősebb éppen a legjobbkor állított be, még ha a költözés okát nem is tudta a tini.
Az egyetemista egy pillanatra megállt a szoba közepén.
- Hát jó. De csak ma éjjel - bólintott a fiú, de Taehyung elbizonytalanodott a másik pókerarcát látva.
- Ha nem akarod, akkor nem muszáj.
- Nem, Tae. Nem te vagy a baj. Csak ma nehéz eldöntenem, hogy egyedül akarok-e lenni vagy beszélgetni valakivel órákig. Leginkább egyik sem. Csak aludni szeretnék.
- Lelkizhetünk, ha akarod.
- A fiúk nem lelkiznek, Tae.
- És mi mióta is csináljuk azt, amit a többi fiú? Láttad a fülbevalóim? - rázta meg a fejét a tini, hogy az ékszerek csilingelni kezdjenek a fülében.
- Ha igazán lelkizős lennél, akkor talán tudnék is rólad valamit - szúrta oda az idősebb.
Taehyung nyelt egyet.

Közel három éve ismerték egymást és dolgoztak együtt, de alig tudtak valamit a másik életéről. Úgy tűnt, egyikük sem szerette megosztani a gondolatait.
- Bagoly mondja...
Seokjin hümmögve feküdt bele a frissen megágyazott takarók és párnák kényelmes sokaságába.
- Azért Jungkook viszi a pálmát.
- Az biztos. De Hyung - a fiatalabb is beférkőzött a paplan alá és óvatosan átfogta a másik derekát. - Azt hiszem, valami nagy hülyeséget csináltam.
- Hogy érted?
- Nem fontos. De félek bemenni holnap az iskolába.
- Miért? Bántanak téged? - ráncolta a szemöldökét Seokjin.
- Nem. Nem igazán. Csak ők olyan mások, mint én. Nem tartozom én oda, Hyung. Ők azon veszekszenek, hogy melyik márkás kabát a legjobb, én meg csak... Nem tudok semmit. Nem értem, amit beszélnek, nem táncolok úgy, mint ők, nincsen semmi, amiben fel tudnék hozzájuk érni. 

Az idősebb a plafont bámulva hallgatott.
- De annyira tetszik. Eddig csak arra vágytam, hogy zenéről tanulhassak.
- Tudom. Ez csak az első hónap, hátha jobb lesz.
- Sosem leszek olyan, mint ők.
- Nem is kell.
- Dehogynem. Nem fognak befogadni.
- Na és a srác, akiről meséltél? A CCA énekese?
Taehyung grimaszba húzta a száját.
- Nem tudom. Ő az egyetlen, aki rendes hozzám és akivel beszélhetek, de nem vagyunk igazán barátok. Szerintem ő is furának tart. És én is őt. Az egész el van cseszve.
- El hát - értett egyet Seokjin. - De ne add fel. Én tudom, milyen csodálatos ember vagy. Idővel majd ők is rájönnek.

Taehyung bólintott, de nem tudott teljesen hinni az idősebb szavaiban.

***

Taehyung lehajtott fejjel sétált végig a folyosón. Ő is tudta, mekkora butaságot tett, amikor megkritizálta az egyik idolt, de képtelen volt parancsolni a nagy szájának, aminek még sosem kellett visszafognia magát. Egyedül a saját sötét titkait tudta féltett kincsként őrizni, de azokat olyan mélyen elnyomta magában, hogy nem is igazán kívánkoztak már a felszínre. 

Azt hitte, egyik percről a másikra az egész iskola hirtelen utálni fogja őt és majd az első adandó alkalommal a busz elé lökik, de nem így történt. Sőt, mondhatni még jobban levegőnek nézték, mint korábban. Talán csak megszokták néhány hét alatt az arcát. 

Aztán a kezéből egyszer csak kipottyant a benne tartott tankönyv és landolt a padlón egy tompa puffanással, kiesve belőle a sok feladatlap és jegyzet, amivel telepakolta azt.
A folyosón röhögéshullám futott végig, egyedül az áldozatot gondosan elkerülve.
- Upsz - mosolyodott el gunyorosan a fiú, aki kilökte a kezéből a könyvét. - Bocs.
Taehyung mintha víz alól hallotta volna mindezt. A levegő csak egy vékony résen át jutott el a tüdejébe, ahogy az agya sebesen pörgött a megfelelő reakció után kutatva, aztán jobb ötlete nem lévén ő is mosolyra húzta a száját és a többiekkel együtt nevetett.
- Semmi gond. Egyébként is utálom a kémiát.
A másik tovább nevetett vele, ahogy az egyik elejtett papírlapra helyezte a márkás tornacipőjét és megtaposta azt.
- Vicces - bólintott. - Ti vidéki parasztok azt sem tudjátok, mikor gúnyolnak ki benneteket. Talán tehénbőgéssel kéne kommunikálnom veled, akkor felfognád. Tegyünk egy próbát? Múúúúú.