Fogadd el! [ Befejezett! ]

1.♧

▪Rin▪
Ismerős hanghullám kelt fel legszebb álmomból. Egy fáradt mozdulattal nyomom ki az ébresztömet. Lassan nyújtózkodom, az izmaim kellemes érzéssel nyúlnak meg. Nehezen, de fetápaszkodok az ágyamból. Odasétálok az ablakhoz és halk suhanással elhúzom el a függönyt. A külvilágból, a házakból semmit nem látok, mert a nap fénye tölti be a helyüket. Csak a halk madárcsicsergést hallok. Kellemes a napfény cirógató melege. Majd egyszercsak belémhasít a gondolat.

,, Iskolakezdés" Nem szívesen gondolok erre, de legalább ismét láthatom a barátaimat. Ideje lenne készülni. Kislattyogok a fürdőbe. Megmosakodok, kezdtek valamit a szénaboglyát meghazudtoló hajammal, majd felöltöztem. Egy fekete farmert és egy fehér pólót veszek fel. Ilyenkor szeptemberben még melegnek nevezhető az időjárás, ezért csak egyik piros kockás ingemet veszem fel. Szeretem az ingeket, nagyon. Állítólag jól is áll.

Nehezen, de lejutok a konyhánkba, ahol egy szendvics fogad. Biztosan anya készítette. Már nincs ilyenkor itthon, mert a húgomat viszi iskolába. Ő egy tünemény. Csak két évvel fiatalabb nálam, mégis  néha érettebben viselkedik mint én. Felkapom a táskám és indulok az iskola felé. Év elején mindíg az épület mögötti parkban találkozunk. Messziről megpillantok három különböző buksit.

Nate, hófehér hajkoronáját bárhol felismerném. Senki nem hinné, de eredeti. Amióta az eszemet tudom ismerem. Ő a legjobb barátom, de már kételkedem ebben.
Jaz, ő a mi fekete bárányunk. A szó szoros értelmében. Fekete rövid haja, vörösre van festetve. Szemüvege jelzi, hogy nagyon okos. Hangoskodó és mindig megmondja a véleményét. Őt és Elit az általánosban ismertük meg.
Eli viszont egy csendes típus. Hosszú szőke haját kibontva hordja, smaragd szemei szinte világítanak.

A mi kis ötös fogatunk, csak negy tagból áll. Amikor kiderült hogy mind a négyünket a Dr. Valentin Péter Gimnáziumba vettek fel keresve sem találtak volna nálunk boldogabb diákokat. Már két éve annak. Most is én értem ide utoljára. Lassú vagyok. Boldog tekintettel üdvözőnek.

- Jó titeket újra látni - töröm meg végül a kínosnak ható csendet.

- Igen, de jó lenne ha nem csak az iskolakezdés hozna minket össze. Régen sokat összejártunk a nyáron. Idén mégis mintha eltávolítunk volna egymástól - elmélkedik el Nate kis fintorral a hangjában - De ez mostantól meg fog változni! - mutat filmbe illő mozdulattal az ég felé. Komolynak indult, de nem bírtuk ki nevetés nélkül. Nehézen végül csak lenyugodtunk.

- Most már mennünk kellene, mindjárt becsengetnek - jegyzi meg Eli, még mindíg  a nevetést nem kihevert hangon. Egyetértünk és elindulunk az iskola elé. Az épületegyüttest egy fal veszi körül. Valószínűleg biztonsági okokból. Elértünk az intézmény elé. Megálltunk egy pillanatra.

Belegondoltam, hogy új év, új lehetőségek. Lehet, hogy nem változhatok meg teljesen, de minden év elején úgy érzem egy másik oldalamat mutathatom  másoknak. Nem vagyok kétszínű nem így értettem, csak szeretném ha másik oldalról is megismernének. Lezártam a múltat, csak a jelennek élek és gondoskodom a jövőmről.

Visszatértem gondolataimból. Egy magas fekete vaskapu előtt álltunk. Egymásra néztünk és összehangoltan léptük át eme bejáratot. Felkészülve egy izgalmasnak ígérkező tanévre. Jó előérzetem van ezzel kapcsolatban.