Fogadd el! [ Befejezett! ]

2.♧

▪Rin▪
Idén nálunk megrendezték meg a körzeti kosár bajnokságot. Vagy inkább azért nálunk mert a városban csak a mi sulinkban van rendes tornaterem ahol játszhatnak. A legnagyobb hátránya csak az volt hogy a tesi órák elmaradtak, mert a torna terem foglalt. De legalább nézhettük a meccseket.

Azon az esős őszi napon is így tettünk az egyik szünetben. A játék izgalmas volt, mind a két csapat erős és tehetséges. A támadások és a védekezés is említésre méltó. Csak állok a korlátnál és élvezem a játékot. Nem igazán vagyok jó a sportokban, így nem tudom szájízemmel nézni. Egy csodás hárompontos után Eli  így szól.

- Láttátok azt a hárompontost? Hihetetlen volt. Nagyon tehetséges a fehérek 5 számú játékosa.. és helyes is - minden egyes szavával egyet értettem. Viszont ennek nem adtam hangot inkább tovább kémleltem a pályát.

- Ha már róla van szó... - kezdte Jaz hátra vetett fejjel azon egy gúnyos mosollyal. Eli és Nate kíváncsian néztek rá. Jajj félek tudom mi jön most - Ismerem az egyik csapattársát... aki azt állitja... hogy a srác...meleg - Na csak ez hiányzott.

-Tényleg? - kérdezte Eli kicsit közelebb lépve a lányhoz. Erre már én is rá szegeztem a szemem és vártam mi jön ez után. De csak egy halk hümmögést hallottam Nate irányából.

- Hmm... érdekes - a korlátnál állt és szeme a pályára szegeződött. Nem értem ezt a reakciót.

- Ezt még hogy érted? - kérdezte Jaz.

- Hát...nem is...tudom. Sok kérdés fogalmazódik meg bennem. Csak gondoljatok bele. Mi van akkor ha nem is igaz? Mert így hazugságot terjesztenek róla. És tudjátok hogy a pletyka még a fénynél is gyorsabban terjed. Ha meg mégis igaz... - most nagyobb hatásszünetet tart - hogyan érezhet? Mit gondolhat? Hiszen rejtegetnie kell milyen is valójában. Mem mutathatja ki az érzéseit, a szerelmét. A szerelem az szerelem. Ez egy olyan dolog amit el kell fogadnunk... mert mi nem tudjuk megváltoztatni a másik ember érzéseit - vááó ez... ez... mi volt? Nem is tudom megfogalmazni mit gondolok. Elállt a szavam is. Sosem hittem volna, hogy így is tud gondolkodni és ha meg igen akkor ki is mondja azt. Fiú létére.

- Igazad van - álltam ki mellette, miután rájöttem, hogy ha ilyen helyzetben mondom ki akkor nem lesz feltűnő, talán - Hisz mindenkinek joga van azt érezni amit érez. Nem értem miért kell megvetni, elítélni valakit csak azért mert más.

- Ti jó párost alkottok...mindenben egyet értetek. Le se tagadhatnátok, hogy legjobb barátok vagytok - mondta Jaz apró mosollyal az arcán.

Nate egyszer csak átkarolta a nyakamat, maga elé húzott.
- Úgy van! - mondta majd lemosolygott rám. Ilyen őszinte mosolyt nagyon régen kaptam. Láttam valami csillogást tengerkék szemében, majd vissza mosolyogtam rá.

- Nem akarok megzavarni ezt a csodás pillanatot... - Eli hangja kicsit dühösnek tűnt, de még sem teljesen, olyan kedvesen dühös volt. Az meg milyen Rin? - de a szünet rövid, a meccs hosszú úgyhogy inkább nézzük. Ilyeneken ráérünk elmélkedni.

Csak emlegetni kellett. Mintha meghallotta volna valaki, hogy Eli ezt mondta. Hirtelen megszólalt a csengő nyúzott csörgése. Fájdalmasan felsóhajtottunk és lassan elindultunk az osztályunk felé.

----------------------------- × -----------------------------

Az órák után hazafelé sétálunk. Az egyik kereszteződés után elbúcsúztunk a lányoktól és külön folytatjuk utunkat, mivel Natetel egy utcában lakunk. Csendben sétálunk. Nem hagy nyugodni ami a szünetben történt. De szerencsére Nate ,,beszéde'' miatt nem kellett mélyen belemenni a dolgokba. Hamár itt tartunk.

- Amit délelőtt mondtál, a kosármeccsen, azt komolyan gondoltad? Mióta érzed ezt így? Miért nem beszéltél nekem róla soha? - kérdeztem minden köntörfalazás nélkül - Hiszen a legjobb barátod vagyok.

- Persze hogy komolyan mondtam. És igen a legjobb barátom vagy. Hogy mióta? Hát nem is tudom. Két éve, mikor külföldön nyaraltunk, össze barátkoztam egy fiúval. Egy hotelben szálltunk meg. Jól éreztem magam vele. De egyik este elmentünk sétálni a tengerpartra. Néztük a holdat, a csillagokat, csodálatos volt. Hirtelen megragadta a karom és közel húzott magához. Mondott néhány olyan dolgot amit nem igazán értettem majd megcsókolt, nagyon kellemes érzés volt, de hamar arra eszméltem, hogy nincs már mellettem, eltűnt. Kerestem másnap de már hazautaztak. Azóta érdekel, hogy hogyan érezhet, mit érezhetett...irántam? - ahogy ezt mesélte elöntött a szomorúság.

- Ez szomorú. Ne haragudj hogy rákérdeztem - mondtam mert ezek után kicsit szégyelltem magam.

- Nem kell nyugi. De tényleg elég szomorúnak hangozhat. Te vagy az első akinek ezt elmondtam. Senki más nem tud róla. Szeretném ha ez így is maradna - mondta Nate és elcsuklott a hangja. Közelebb mentem hozzá és a vállára tettem a kezem, mélyen a szemébe nézetem és igy szóltam.

- Rám bármilyen titkodat rám bízhatod - az arcom komoly lehetett mert barátom kicsit meglepődött tekintettel nézett rám.

- Köszi - mondta majd szorosan átölelt. Éreztem a szívverését ami megnyugtató volt. Egyszerre volt szomorú és megkönnyebbült.