Fogadd el! [ Befejezett! ]

3.♧

▪Rin▪
Egyik hétvégén Jazéknél voltunk. Igazából nem tudom miért voltunk ott. Csak áthívott minket, de mást nem osztott meg velünk ezzel kapcsolatban. Csendben ültünk. Valamiért fagyott volt a légkör.

- Áhh...úgy unatkozom - Nate hangja ennél gyötrelmesebbe nem is törhette volna meg a csendet. Mintha a szívemből szólt volna.

- Mi lenne ha azt csinálnánk amit általánosban...felelsz vagy mersz - vetette fel az ötletet Eli. Ez egy remek ötlet volt, bár sok bajunk származott belőle. Egyszer egy titok miatt majdnem örökre megszakadt a barátságunk, de Jaznek sikerült összehozni minket újra. A részletekbe nem lennék bele. Az előbb említett hozott egy üveget, mi a régimódi módszerrel szeretjük játszani. Körben leültünk a földre és elkezdtük. Először én pörgettem. Elire esett a választás. Ilyenkor kezdődik a valódi móka.

- Eli... felelsz... vagy mersz? - tettem fel a mindent eldöntő kérdést. Kicsit habozott majd választ kaptam.

- Felelek - jelentette ki.

- Hmm... rendben. Akkor tetszik-e neked most valaki? - ennél gagyibb dolog eszembe se juthatott volna. De a kérdést ami foglalkoztatott csak így, burkoltan tehettem fel. Mert... igazából nem, de nem lényeg.

- Most? Nem.

- Jó - Ja persze. Ez csak azért fura kicsit mert már álltalános óta szerelmes Natebe. De miért is zavar ez engem? Hmm. Nem baj. Mélyen belül tudtam hogy úgy sem mondaná el neki ilyen körülmények között. Meg talán máshogy se. Meg érdekel is ha hazudik saját magának vagy másnak. Most ő pörget, majd a következő és így tovább. Egyszer csak Jaz pörgetett. Natenél állt meg. Eddig nincs benne semmi említésre méltó, na de ami utána jött az már igen.

- Nate... felelsz vagy mersz?

- Merek - kis hezitálást véltem felfedezni barátom hangjában. Okkal, hisz ilyenkor jön a végitélet.

- Na akkor... - kezdte Jaz ördögi mosollyal az arcán - Csókold... meg a... veled szemben... ülőt.

Csak egy kis idő után esett le, hogy én ülök vele szemben. Na ne ... ezt... ezt most komolyan gondolta? Nézek magam elé tágra nyílt szemekkel. Majd miután felfogom hogy most mégis mi következik értetlenül nézek a mellettem ülő lányra. Majd könyörgő szemekkel barátomra, de hűlt helyét sem látom. Jajj ne. Most tényleg megteszi. Meg fog csókolni? Már nem volt időm gondolkodni ezen, mert a fénysebességnél is gyorsabban mellettem termett.

Lágyan megfogta az állam és maga felé fordította. A tekintete mintha azt sugallta volna nem fog fájni, csak nyugi. Közelebb hajolt hozzám és kis párnácskái az enyéimhez illesztette. Lehunytam a szemeimet mikor láttam, hogy ő is hasonlóképpen tesz. Az a pár másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor elvált tőlem szóra nyitotta az előbb még az enyémmel egyet alkotó ajkait. Láttam, hogy ,,B" betűt formál velük, de végül elakadt a szava és az a szó örökre benne rekedt. Rám nézett nem tudom, hogy hogy nézhettem ki, de ismerve magam talpig vörös és rémült lehettem. Még sosem muattam neki ezt az arcomat, nem is terveztem. Zavaromban nem tudtam mit tenni.

Felálltam meghajolva bocsánatot kértem majd csapot papot otthagyva kirohantam az épületből. Nem is gondolkodok csak rohanok egyenesen haza, ha gondolkodnék félek még valaki meghallaná. Szerencse, hogy nem lakom messze. Mikor elérem a jól ismert épületet berontok, egyenesen a szobámba megyek, bezárom az ajtót, lassan siklik a hátam a kemény fán végig, majd lehuppanok a hideg padlóra. Térdeimet kezemmel ölelem szorosan magamhoz. A könnyek vízesésként zúdulnak le a tűzvörös arcomon. Ilyet még nem éreztem sose. A szívem őrületes sebességgel zakatol, a gyomrom remeg, a testem elönti a fórrosag és sírok, mint egy kisgyerek. Hasonlót éreztem már, de az semmi volt ehhez képest. Az ajkaim a síven ritmusával kánonba lüktetett. Odakaptam és éreztem a csók helyét. Amitől csak mégjobban sírni kezdtem.

Jaz... ezt te tetted velem. Minden a te hibád. Hogy jutott ilyen egyáltalán eszedbe? Abba még bele se merek gondolni milyen arcok néztek utánam és milyen gondolatok maradtak a három fejben. Ha jobban belemerültem ebbe még a hányinger és a fejfájás is gyötört. Nem volt elég bajom így is. Miután szinte kiszáradtam felkúsztam az ágyamra. Az alvás majd lecsitit és megnyugtat. Bekucorodtam a puha paplan alá és lehunytam a szemeimet felkészülve az alvásra. De elaludnom csak több óra gyötrődés után sikerült.