Fogadd el! [ Befejezett! ]

12.♧

▪Rin▪
Másnap fáradtan kelek. Nyújtózkodnék, de két kéz tart szorosan bilincseként. Ránézek a kezek tulajdonosára. Álmosan szuszog. Feleszmélek és végignézek magamon. Te szént ég. Tényleg teljesen meztelenül aludtam el így vele? Jajj. Fel kéne öltöznöm. Adok az arcára egy puszit amitől elmosolyodik és átfordul a másik oldalára így elenged engem. Kikászálódok az ágyból és megkeresem a földön heverő alsómat majd felveszem. Odasétálok a szekrényemhez és keresek magamnak valami pólót. Éppen csak áthúzom a fejem annak nyakán amikor szuszogást érzek a fülemnél.

- Na milyen volt? - kérdezi Nate és rácsap egyet a seggemre. Felsikkantok de abban a pillanatban a szám elé kapom a kezem. Mérgesen fordulók felé, de ahogy abba az őszintén kék szeméibe nézek minden pillanatnyi dühöm elszáll. Még nem dolgozta fel a testem a tegnap történtekét. Megremegnek a térdeim, fejem pedig Nate mellkasának döntöm.

- Ez volt életem legélvezetesebb éjszakája - suttogom halkan.

- Ennek örülök. Ez volt a célom - belpuszil egyet a hajamba.

- Rendben menjünk reggelizni - elindulok a szobám ajtaja felé. Anya ilyenkor már elment dolgozni, de reggelit mindig készít. Nekünk van a legjobb anyukánk. Leérünk a lépcsőn és az azzal szemben található konyhában megpillantom Jinát. Jó reggelt köszönünk neki. Választ nem kapunk csak kíváncsian néz ránk.

- Mit csináltatok ti tegnap este? Fura hangokat hallottam - oh hogy az a. Belém fagy a szó. Tudom hogy már nem gyerek és azt is tudja, hogy meleg vagyok, de akkor is ezt nem szívesen osztanám meg vele.

- Lehet hogy engem hallottál. Mert a versenyen beállt a hátam és a bátyád segített lenyújtani, csak átlépett egy határt és a kellemes érzés fájdalmasba fordult. Ne haragudj ha felébresztettelek vagy hasonló - az utolsó szó után felém fordul és biccent egyet. Kissé megnyugszom. Mindig is számíthattam Natere, de nem hittem volna, hogy ilyen hihetően tud hazudni.

- Engem nem érdekel ha dugtok csak legközelebb halkabban csináljátok - halál nyugodtan visszatér a reggrlije elfogyasztásához. Mindkettőnket sokként érte ez a kijelentés. Csak állunk és nézünk hol egymásra, hol a húgomra.

- Jina...? - végül Nate ad hangot a nem értésünknek.

- Jaj nyugodj meg. Én mindenről tudok. Tudom, hogy a bátyám meleg és én ezt el is fogadom. Tudom, hogy veled kavar és jobban nem is választhatott volna. Na de most léptem. Találkozom a barátnőmmel - berakta a mosogatóba tányérját majd ki is viharzott az ajtón.

- Olyan hamar felnőtt. Elfogad minket és olyan szavakat használ mint, hogy lépek. Mintha csak tegnap lett volna, hogy elkísértük az oviba - elmélkedni hangosan Nate. Közelebb lépek hozzá és átölelem a derekát.

- Úgy beszélsz mintha az apja lennél.

- És te lehetnél az anyja - mosolyog huncutul és belepuszil a hajamba. Kissé elpirulok. Olyan fura, hogy ilyeneket mond.

Miután felöltöztünk és mi is megreggeliztünk megbeszéltük, hogy Naze edzése végeztével nála vacsorázunk. Spagettit fogunk csinálni. Szeretjük a spagettit. Nate el is indult a sulihoz. Félútig én is elkísérem mivel pont útba esik egy bolt, ahol be tudok vásárolni. Semmi nincs nála otthon ezért mindent meg kellett vennem. Spagetti tészta, darálthús, sajt és ketchup. Szerencse, hogy fűszerek vannak.

Végeztem, mindent megvettem és  elindultam hazafelé a parkolón keresztül. Elgondolkoztam, hogy hogyan is kell csinálni a spagettit. Nem lehet túl bonyolult. A semmiből mögém ugatott egy alak és befogta a számat valami bódító illatú kendővel. Nem tudtam mit csinálni. Csak hevesen vettem a levegőt így az átitatott anyagban lévő lészerű valami könnyen beáramlott a szervezetembe. A szemem lassacskán lecsukódott. Az utolsó amire emlékszem mielőtt teljesen elkábultam volna az az volt, hogy az a valaki betett egy furgonszerű jarműbe.

▪Nate▪
Edzés után gyorsan hazasiettem. Mikor beléptem a lakás ajtaján síri csend fogadt.

- Rin megjöttem - szóltam be a konyhába kissé hangosan, de semmi válasz. Üres volt a helyiség. Körül jártam a lakást drága barátom nevét kiabálva, de még mindíg semmi. Hol lehet? Már rég vissza kellett volna érnie. Vissza sétáltam a konyhába és ittam egy pohár vizet. Észrevettem valamit ami eddig elkerülte a figyelmem. Rin telefonja a pulton volt. Másé nem lehetett. Bekapcsoltam a készüléket, már itt kezdett gyanús lenni, neki mindig zárolva van. De most elsőre a kezdőképernyőt adta be. Megpillantottam egy kis piros kört az sms alkalmazás parancsikonján. Megnyitottam és egy nekem címzett üzenet fogadt. A tartalma rövid volt és lényegre törő:

,, Nézd meg a postaládát. ''

Azonnal kirohantam a házból, egyenesen a postaládához siettem. Egy teljesen üres borítékot találtam. Nem volt rajta se feladó, se címzett csak egy fura hullámot ábrázoló minta. Idegességtől remegő kézzel bontottam ki. Egy világoskék lap volt benne amin csak annyi állt:

,, Amit a hullám ersodor, az soha vissza nem tér.''

Ez meg mit jelentsen? Elfogott egy nagyon rossz érzés. Egy váratlan és borzasztó gondolattól vezérelve elindultam ahhoz a bolthoz ahova Rin ment bevásárolni. Sietős lépteim a vége felé már futásba váltott át. Amikor odaértem egy csapat varjút pillantottam meg egy zacskó körül. Odasiettem és elhessegettem a fekete szárnyasokat. A zacskó tartalmát eléggé kifosztották már, de még fellelhető volt benne egy kis sajt és darálthús maradék. Miért van ez így itt? Miért nincs itt Rin? És hol van ha nem itt? Besiettem a boltba és egy hatalmasat rácsaptam az eladó előtti pultra. Kissé megugrott ezért visszavettem a lendületemből.

- Ne haragudjon nem látott ma itt egy vörös hajú, zöld szemű, kb velem egy magas fiút? - a szemben álló srác kissé fintorgott arra, hogy most tényleg lemagáztam, pedig nem lehetett sokkal idősebb nálam.

- Most hogy említed.. - gondolkodtok el - Ma itt járt egy srác akire pont illik az amit mindtál - szavai kissé megnyugtattak.

- És miután elment nem történt valmi? - furcsa arckifejezéssel végigmért.

- Nem nagyon figyelem meg a vevőinket.. De annak a srácnak a külsője kissé megfogott. Mikor végzett a vásárlással elhagyta a boltot. A parkolóban valami sapkás férfi beszélgetést folytatott vele majd beszálltak egy fekete furgonba és elhajtottak - hiába nyugodtam meg. Miért szállna be egy furgonab? Az anyjának nincsen még csak kocsija sem. Az apja pedig majd újévkor jön haza, az meg még odébb van. Belém hasított a gondolat.. Elrabolták! Egy gyors köszönömmel elhagytam a boltot. Nem értem. Miért rabolták volna el? Csak egy átlagos fiú, semmi különös nincs benne, egy külső szemlélőnek.

Ismét végihcikázott egy gondolat a fejemben. Még pár hete amikor néztem a tv-t és a hírekre kapcsoltam pont arról beszéltek, hogy fiatal tizenéves fiúk és lányok tűntek el az ország szerte. És én még képes voltam így elengedni egyedül a boltba. Ideges voltam, bűntudatom volt, féltem, féltettem a barátomat, a szerelmemet. Előkaptam a telefonom és bepötyögtem egy régi telefonszámot. Szükségem van egy lelki támaszra és valakire aki segíteni tud megtalálni Rint. Amíg kicsöngött a telefon végiggondoltam, hogy milyen szörnyűségeket tehetnek vele. Egy ismerős hang szólt bele a telefonba.

- Jay... - kissé könnyekkel átitatott hangon szóltam bele a készülékbe - kérlek.. segítened kell...