Fogadd el! [ Befejezett! ]

13.♧

( 18 plusszos tartalom! Akinek nem szíve ügye ne olvassa. Köszi)

▪Rin▪
Lassan nyitogatni kezdem a szemeimet. Egy furcsa szobában ébredek. Mi ez a hely? És hol vagyok? Egy vékony matracon aludtam, ami a tesiórai talajgyakorlatokra emlékeztet. Van mellettem egy fekete pléd szerűség és egy párna. Felülök és körbenézek. A falak szerintem eredetileg fehérek lehettek, de most valami miatt sárgás színű. Nem is merek belegondolni mitől is ilyen, azzal nyugtatom magam, hogy csak kosz. Nem egy nagy helyiség. Semmi fűtésre alkalmas tárgyat nem látok, de mégis kellemes idő van. Pedig ilyenkor már nem szokott jó idő lenni.

Jobbra nézek és egy ugyanolyan fekvőalkalmatosságot látok. A szobának nincs ablaka, ezért az egyetlen fényforrás az az árva villanykörte, ami a plafonról lóg. A falnak támasztom a fejem. Nem is hittem volna, hogy ha vakolat hullik rám az ilyen csiklandós érzés. Nem valami új épület lehet.

Belém hasít a gondolat, hogy hol is vágyok. Engem elraboltak! Elkábítottak és ide hoztak! De miért? Nem vagyok híres, sem gazdag család sarja aki egy lapra feltehet bármit. Csak egy átlagos fiú. Az még jobban megrémiszt, hogy miket tehetnek velem. Megkínozhatnak, éheztethetnek, kemény fizikai munkára foghatnak, megerőszakolhatnak, akár meg is ölhetnek csak azért mert rosszkor voltam rossz helyen. Gondolataimból egy hangos dörömbölés ráz fel. A velem szemben lévő bejáratra kapom a tekintetem. A fa ajtó felső része ki van fűrészelve, benne pedig három rács, mögötte pedig egy magas kopasz pasas, elég ijesztő ahogy engem néz.

- Hé te! - kiabál be a rácsok között. Enyhén összerezzenek eröteljes hangjára - Gyere velem.

Félelemmel a szívemben felállok és a bejárathoz sétálok. Láttam már egy pár emberrablós filmet és azt szűrtem le belőle, hogy a fogvatartokkal nem ellenkezünk. A rácsok között átnyújt egy fekete kendőt azzal a szándékkal, kössem be a szemem. Ezt megis tettem. Ezentúl csak a hallásomra vagyok utalva. Hallom ahogy kinyitja a zárat majd az ajtót is. Megragadja a csuklómat és vonszolni kezd magával. Az ő szemszögéből biztonságosabb lenne ha bekötne a kezem, de ő tudja.

Szabadon lévő kezemet végig a falon tartom így jobban be tudom határolni, hogy hol vagyok, az épületen belül. Minimum tizenöt ugyanolyan ajtó suhan el a kezem alatt amígnem egy nagyob térre érünk, ahol már nem tudok navigálni. Megállunk és vamami közeledésének zaja csapja meg a fülem. Ismerem ezt a hangot, egy lift. És tényleg, megérkezik a mi szintünkre, belökdös, megnyom egy gombot majd mögém áll. Kevés tapogatozas után megtalálom én is azokat a gombokat. Ha levonom azt amin álltalában a csengő van, azt amelyikkel nyitni és zárni lehet ezeket és még plusz egyet hátha több funkciós ez a lift, akkor is marad tiz kis fém karika.

Ha jól számolom, pedig én jó vagyok matekból, akkor ha egy folyosón van 15×2 szóba és egy emeleten van úgymond két folyosó és mindenik olyan mint amiben én voltam akkor még szor kettő fő. Ez így is 120 és még nem számoltam azt,  hogy egy tíz emeletes lakóház szerűségben vagyunk. Ha ebből csak egy emelet van tele velem egykorú fiúkkal és lányokkal akkor nagy bajj van.

Közben folyamatosan haladunk, de hogy felfelé vagy lefelé azt nem tudom érzékelni. Egy váratlan pillanatban megáll a lift, a férfi pedig ismét maga után húz. Ismét egy hasonló folyosón megyünk végig, de út felénél elfordulunk balra. Újfent kinyit egy szobát majd belök.

- Már leveheted a kendőt. Várj itt - parancsol rám még mindíg idegesnek ható hangján, majd elmegy. Úgy teszek ahogy mond, a kendőt levéve egy az enyémhez hasonuló szoba látványa fogad. Annyiban viszont különbözik tőle, hogy egy francia ággy áll szembe velem. Kezdek félni, de talán nem megölni fognak. A falak minimálisan tisztábban. Megakad a szemem egy jól ismert matracon. Az szimpatikusabb mint az ágy, amin valószínű sok időt fogok eltölteni. Leülök a matracra és várom a végzetem. Nem telik el sok idő, hogy az ajtó ismét nyitódó hangjára kapjam fel a fejem. Egy számomra eddig ismeretlen férfi lép be rajta, maga után pedig kulcsra zárja azt. Nincs menekvés.

- Szia - köszön oda nekem kedvesen - Hogy hívnak? - Miért érdekli a nevem? Meg mit köszönhet itt nekem?

- Rin - válaszolom gyanakodva nézve a férfire. Magas, vékony a testalkata. Hosszú fehér haja szinte a derekáig ér. Nem idős, talán húszonöt ha lehet, festett lehet a haja. Fényes, smaragdzöld szemeivel végigmér. Az arca komolyságot és eltökéltséget sugároz. Leül az ágyra és a maga melletti helyet simogatja, utalva arra, hogy én is tegyem ezt. Nem várakoztatom meg sokáig és helyet foglalók mellette.

- Mond csak Rin. Hany éves vagy? - miközben beszél egyre közelebb kerül hozzám. Férfias parfümjének illata betölti a kis helyiséget.

- T..Tizenhat - soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyen félve mondom ki akár a nevem, akár a koromat. Nem mond semmit csak elmosolyodik - De miért fontos ez? - kérdem félve a választól. Amit nem kapok meg. Lassan az arcomhoz emeli a kezét és végigsimít azon, ezt a mozdulatot a mellkasomig vezeti és erőteljesen ellök az agyon.

- Azt neked nem kell tudnod. Fordulj meg - utasít és én rémült tekintettel nézve rá, de megteszem amit mond. Értem ahogy besüllyed mögöttem a matrac. Mögém térdel, az állam alá nyúl és engem is hasonló pózba húz. Leveszi rólam a pulóverem majd könnyed mozdulatokkal kezdi el kigombolni az ingem. A testem remeg a félelemtől. Attól, hogy tudom mi vár rám itt, most. Az alfelemet takaró ruhadarabok hamar a földön végzik és egy szál ingben fekszek a puha matracon. Fogvatartomon sem marad sokáig ruha. Fölém hajol és egy hullám mozdulattal összeérnek felsőtesteink. Olyan mintha egy álnok kígyó kúszna egyre közelebb az arcomhoz. A tekintete végig a szembe vésődik. Fölém érve csak néz rám semmitmondó, de mégis mocskos tekintettel.

- Fordulj meg és térdelj föl - utasit ismét. Megteszem amit kér. Megalázó az ahogy most így térdelek. Nem vagyok kutya. Végigsimít az oldalamon és ráfog a csípőmre. Férfiasságát az alfelemhez nyomja amitől felszakad belőlem gyávaságomat jelképező halk nyekkenés.

- Lazíts. Ha elengeded magad nem fog annyira fájni - búgja a fülembe fura erotikus hangján.

Lazítsak? Mondani könnyű. A testem remeg, a gyomrom görcsben és minden izmom pattanásig feszülve. Nem kaptam tovább gondolkodási időt. Egy erőteljes mozdulattal teljes méretével belém hatolt. Ordítottam volna a fájdalomtól, de még a hang is belém szorult. Borzalmas volt. Feszült a csípőm, a derekamba szúró fájdalom leírhatatlan. Kezdem megszokni az értést és enyhül a feszités. De amikor elkezdte mozgatni a csipőjét elérve bennem egy pontot visszatérnek a három évvel ezelőtti emlékeim.

Amikor lefeküdtünk Jasonnel. Minden mozdulata óvatos volt és gyengéd. A vágy, hogy Nate legyen az aki így hozzám ér. De mégis itt vagyok, egy idegen férfivel. Akinek minden mozdulata erőteljesebb az előzőnél és haraggal átitatott, mégis fedetlen mellkasa lágyan simul a hátamhoz, kezét érzékien vezeti le a hasamon, majd azzal éledező férfiasságomra fog és a csípőjével ellentétesen mozgatni kezdi. A kettős élvezet hatására ívbe feszül a hátam és egy utolsó lökést követően keze közé élvezek, pár mozdulat után ő is követ és fekszik el mellettem.

Lihegve dőlök el a puha párnákra én is és kúporodok össze magzat pózba fájdalmas hátcsóval ez kissé kényelmetlen. Nincs sok energiám. Nem is emlékeztem, hogy mennyire fárasztó is a szex. Míg én csak fekszem az ágyon addig ő felöltözött. Olyan fura, hogy őnek kell neveznem mivel nem tudom a nevét. Majd ha jobb passzban leszek megkérdezem, de most inkább aludni szeretnék. Nem is kell sok és elnyom az álom.