Fogadd el! [ Befejezett! ]

11.♧

( 18 plusszos tartalom! Akinek nem szíve ügye ne olvassa. Köszi)

▪Nate▪
Eljött ez a nap is. Amikor végre versenyzünk is nem csak edzünk. Már nagyon vártam. Rin és a lányok megígérték, hogy szurkolnak nekünk. Jelenleg az öltözőben vagyunk és készülünk. Elég nagy a hangzavar. Mindenki izgatott. Nem ismerjük az ellenfelet, csak Hyu, de ő nem mond róluk semmit. Csak azt, hogy jók. Egyik csapattársammal éppen a múlt esti meccset beszéljük meg. Mások csajozó tanácsokat adnak, kapnak egyaránt. Tipikus fiú témák.

Hirtelen kivágódik az öltöző ajtaja. Néma csend telepszik a kis helyiségre. Odakapjuk a fejünket. Mindenki arcán látom az izgatottságot és a feszültséget egyaránt. Olyan lett a hangulat, mint amikor a filmekben feltűnik a főellenség. Szinte hallom a dobpergést. Belép az ellenfél csapat az ajtón. Egy magas szőke sráccal az élen. Ő lehet a kapitányuk. Kezetráz a miénkkel. Ülve magasnak tündek, de nem minden a méret. Végig vonulnak mellettünk, így alaposan meg tudom őket figyelni. Átlagos sportolóknak tűnnek. Viszont amikor meglátom az utolsó csapattagot. Azt a jól ismert összecoffozott hajat, azt az éjfekete tekintetet. Lefagyok, falfehérré sápadok és csak nézem. Barátom szóvá is teszi, hogy milyen sápadt vagyok. Nem válaszolok így követi a tekintetem. Az akit már ketten is szugerálunk rám néz, mosolyog és barátságosan rám kacsint, majd eltűnik a szomszéd szobára nyíló ajtó mögött. Csapattársammal egymásra nézünk.

- Csak nem ismered? - kérdi.

- Sajnos túl jól - boldognak kellene lennem, de semmi hasonlót nem értem - Jaynek hívják. Egy régi ismerősöm.

- Értem.

A részletek nem fontosak. Ennyit elég tudnia. Visszatérek az öltözéshez. A hangok körülöttem eltompulnak, csak a gyorsan zakatoló szívemet hallom. Mit keres itt? Hogy hogy egy országban, nem inkább egy megyében lakunk? Végülis sosem beszéltünk ezekről. Nem tudom mit érezzek. Legyek boldog, hogy újra láthatom. De miért is lennek emiatt boldog? Hisz átvert, csak úgy otthagyott azok után. Így dühösnek kellene lennem. De az sem vagyok. Nem értem. A gondolataimból vállam rázkódása zavar fel.

- Nate gyere kezdődik a verseny - észreveszem, hogy már csak mi ketten vagyunk az öltözőben. Kissé elkalandozhattam.

Felálltunk egymás mellé, a két csapat. Bemutattak mindenkit. Említették, hogy ez a megyei verseny döntője. Ha most nyerünk tovább jutunk az országosra. Ezt nekünk eddig miért nem monták? Jó akkor nagy lett volna rajtunk a nyomás. De fenn állt volna a veszély, hogy nem vesszük elég komolyan. Kezetfogtunk egymással, majd felálltunk a helyünkre. Először mi aztán mellénk Jayék. Én leszek az utolsó előtti. Jól kell átadnom Hyunak, hogy nyerhessen. A pályánk elég nagy. Úgy osztották el, hogy mindenkinek jusson kanyar és egyenes szakasz is. Nekem először fordulat majd egyenesen a váltásig.

- Szia Nate - áll meg mellettem Jay. Ja persze. Pont mellém kellet beosztani? Várjunk, de itt nem is beosztják őket, hanem maguktól állnak be. Franc.

- Mit keresel itt? - kérdem kicsit flegmán.

- Versenyezni jöttem. Akár csak te. De ha ezt úgy érted, hogy melletted mit keresek akkor egy kb ugyanolyan gyorsan futunk, kettő sosem volt alkalmam veled versenyezni. És beszélnünk kell.

- Nincs nekem időm beszélgetni veled. Koncentrálj inkább a versenyre. Mindenképpen le foglak győzni.

- Ch hiszem ha látom.

-Akkor csak figyelj!

-Vigyáz! Kész! - kiáltja el megát a bírónak nem nevezhető tesitanárunk. A két induló térdelőrjatból felemeli a csípőjét, így várják a startot. Az azt jelző sípszó elhangzik és kezdetét veszi a verseny. Szinte egyszerre indulnak mégis engem és láthatólag csapattársaimat is meglepi, hogy Erwin ellenfele milyen könnyen leelőzi őt. Próbálja felhozni de nem sikerül neki. Pár méterrel késöbb ér oda Mikihez aki türelmetlenül veszi ki a kezéből a váltóbotot. Az őt lehagyó ellenfele után sprintel. Csak úgy porzik a salak. Apró lábait fénysebességgel szedi. Közelednek felénk. Mérhetetlen gyorsasággal. Mi már kicsit előre indulunk ahogy kell.