Fogadd el! [ Befejezett! ]

16.♧

▪Rin▪
Rayot nagyon megviselték a tegnap történtek. Azóta remegve kuporog a matracon. Szánalmas. Hogy mondhatok ilyet? Hogy lenne már szánalmas? Magamat érzem szánalmasnak amiért képes voltam élvezni. Egy szörnyű ember vagyok. Még melegnek sem nevezhetném magamat. Elég lesz az önsajnálatból. Ajánlottam neki, hogy üljön háttal nekidőlve a falnak, felhúzott lábbal. Furcsállva nézett rám, de végülis igazam volt. Magam sem értem, hogyan lehet így kényelmes de ha az akkor az. Mellette ülve még mindíg bűntudatom van.

- Te tudtad, hogy ez lesz - érzelem mentesen, rám se nézve beszél.

- Sanálom, hogy nem szóltam, de úgy gondoltam talán jobb lesz.

- Hagyd, már tök mindedj. Akkor sem lenne most jobb - kissé megkönnyebülök szavai hallatán.

- Kérdezhetek valamit, ha nem veszed túl tolakodónak? - nem hagy nyugodni, meg kell kérdeznem. Kis hezitálás után bólint. - Ki tette? - meghökken a kérdésre, de mégis belekezd.

- Hát egy magas barna hajú férfi. Erőszakos volt és rettenetesen durva. Olyan érzés volt, mintha minden csontom egyszerre törne el. Mindvégig kielegült mosoly húzódott azon a ronda fején. A vége után az a magas kopasz csávó az ölében hozott vissza. Ha akartam volna se tudtam mozogni - magas barna mi? Pont ő az akit mindennél jobban elkerülnék. Nem gondoltam volna, hogy ő is, mint vezető piszkos munkát végez. Gondolataimban elmerülve válaszolni is elfelejtek - De te hogy hogy ilyen jól kezeled ezt az egészet?

- Az első alkalommal én is ugyanígy éreztem. De egy idő után hozzá lehet szokni. És aki velem csinálta a maga módján kedves volt - neki miért nem mondtam el az igazat? Nem tudom, de ez is része az igazságnak. Erre nem mondott semmit. Azóta csendben ülünk és várjuk a következő alkalmat. Egy erőteljeset dobban a szívem. Mintha jelezni akarná, hogy itt van. Nem fektetek rá nagy hangsúlyt.

Valami morajlás szűrődik be az ajtónkon. Egymásra majd az előbb említett irány felé fordítottuk fejünket. Hirtelen hatalmas ütések érték bejáratunk. Kalapács vagy más szerszámmal verni kezdik azt. Mindketten rémülten nézünk a hang irányába és lapultunk poszterként a falnak. Váratlanul berúgják az ajtót, ami a helyiség másik végébe repül. Még jobban elfog minket a félelem. De ez egy pillanat alatt minden métségem elszáll mikor megpillantok egy védelmi öltözékes rendőrt. Egyszerre sóhajtunk fel.

- Találtam még kettőt - szól bele egy adóvevőbe. Elég érdekesen fejezte ki azt, hogy megtalált minket - Igen értettem. Gyerekek megjött a segítség. Gyertek velem - Bizonytalanul de elindulunk utána. Végig vezetett minket a számomra jól kiismert folyosón. Nem sokat tévedtem. Megérketünk a lift előtt. Megáll elütöttünk és pár hasonló öltözékes férfi száguld el mellettünk. Beszállunk és elindulunk lefelé. Szemem sarkából rápillantok Rayra akinek láthatóan nem esik jól a mozgás, ennek ellenére mégis mosolyog. A földszinten kiszállunk, majd indulunk meg a kijárat felé. Kilépve azon egy kis udvarra érünk, amit romos panélházak vesznek körül.

- Rin! - A hang irányába kapom a fejem, ahol fehér hajú barátom hasonlóan meglepett, de annál boldogabb tekintetével találom szembe magam. Megszűnik a külvilág, nem látok mást csak őt. Megiramodok, a fénysebesség töredékével mellette termek és úgy ugrom karjai közé, mint műugró a medencébe. Szorosan ölel magához. Szorításán csak akkor enged kicsit mikor megérzem bordáit saját tüdőmben. Ennek ellenére sem enged el. A minket kikísérő rendőr kíván minket szétválasztani. Azonban egy mellettünk álló magas szemüveges férfi leinti, hogy hagyon csak. Csak most tűnik fel Jason a szemüveges mellet és Jay is velük van.

- Ő meg mit keres itt? - basszus ez kicsit bunkobbra sikerült - Ne haragudj nem ilyen hangnemben akartam - nézek rá szánó tekintettel.

- Nyugi én csak támasz vagyok - halkul el.

- De neked minden rendben? Bántotak? - néz le rám Nate.

- Most inkább nem beszélnék róla. De had kérdezzek én is. Hányan vannak még és hogy vannak? - kérdőn tekintek régi ismerősömre.

- Hát hol is kezdjem. Az a férfi - mutat rá arra akit épp kifelé ráncigálnak munkatársai - Ő ennek az egész ,, Hullám" dolog kiötlője. Ott 21 veled egykorú és nálad fiatalabb lányok és fiúk biztonságba helyezése folyik. Huszonegyből két lányt szállítottunk kórházba súlyos sérülések miatt. Egy 14 éves fiú pedig életét vesztette nemi erőszak miatt - sorolja fel mindezt egy mappa szerűségből.

- Ez szőrnyű - mondja ki Nate a gondolataimat.

- Igen elég szörnyű. És most hozzák a tettestársakat - mutat az ajtó felé a számomra idegen. Rendőrök 6 fiatal férfit hátrakötött kézzel, bilincsben hoznak ki. Tudat alatt végig várom feltünni az ismerős arcot. Nem kell sok és felfedezem a sor végén. Elöttünk haladnak el. Josh belenyugvón rámmosolyog. Erre csak Nate védelmezőn magához ölel.

Mindenkit elvittek különböző járművekkel, mi maradunk utoljára. De mi is elindulunk és csak barátom háza előtt állunk meg. Mielőtt még elmennének meghívtuk őket vacsorára. Nagy nehezen mindhárman beleegyeztek. Spagettit csináltunk. Nem igen volt más témánk az elrablásomon kívül ezért Jasonék meséltek a nyomozásról. Megismertem Tsukit is. Kiderült, hogy a felettese, de az a kijelentés, hogy a szeretője az kissé meglepett. Nem az, hogy együtt vannak. Örülök nekik. Csak szerintem a szerető egy kicsit erős megfogalmazás. Mondjuk más nem elég jó szó a kapcsolatukra. Az este jó hangulatban telt. A végen pedig Jason engem, Natet pedig Jay búcsúztatta egy erőteljes, félig barátiasra sikerült öleléssel. Miután minden tányért elpakoltunk fáradtan dőltünk le a kanapéra. Barátom megragadja a káromat és ölelésébe húz. Örömmel viszonzom ezt a gesztusát. Ismét érezhetem erős, sportos illatát, testének melegét. Mindíg ezt akarom érezni. A nap huszonnégy órájában.

- Fáradt lehetsz. De gondolom nem nagyon volt alkalmad ezért mi lenne ha megfürdetnélek? - dörmögi kedves hangján.

- Most tényleg azt mondtad, hogy büdös vagyok?

- Nem. Nem úgy gondoltam csak érted. Egy fárasztó hét után jól esik egy forró fürdő - megszeppenve védekezik szavai ellen.

- Nyugi csak szívatlak. De tényleg jól esne - vallom be neki és dőlök mellkasára. Erre nem mond semmit csak menyasszony pózban felkap az ölébe, s indul meg velem a fürdő felé. Örülök hogy gondoskodik rólam, de...

- Nem kell cipelned. Magam is tudok járni.

- Nem. Ragaszkodom hozzá. De az azóta sem hagy nyugodni. Hogy minden gyerek aki még rajtad kívül ott volt. Úgy jöttek ki mint akit jól seggbe raktak, mert valószínűleg ez is történt. De te mégis képes vagy minden bicegés nélkül járni. Hogy csinálod ezt? - most kissé meglep ez a kérdése. Vagy nem igazán figyelt rám mikor meséltem együttlétemről Jasonnel, vagy még a sokk hatása alatt van. De nem szívesen részletezném neki. Majd talán egyszer.

- Előnyöm volt. És legyen ennyi elég - beérünk a fürdőbe. Ettől kezdve mintha elvágtak volna minket, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Lerak az öléből, majd megengedi a vizet a kádban. Visszatér hozzám. Minden erőszakos mozdulat nélkül kezd vetkőztetni. Lassan húzza le a testemet takaró textileket. Most teljesen meztelenül állok vele szembe. Végig mér és egy kis pír szökik az arcába. Ő az aki akkor igen, de most már nem kínos dolgokat csinált velem. Erre még ő jön zavarba. Így olyan aranyos. Közelebb lépek hozzá. Kicsit kell csak nyújtózkodom
ahhoz, hogy állát felemelve fel kelljen néznie rám. Lágy csókkal ajándékozom meg. Elválok tőle, megfogom a kád szélét, lassan szálok be. A víz ellenállás nélkül enged magába. Végre leülök, a kád tartalma pedig kétszeresére nő.

Nate letérdel mellém és kezébe vesz egy sárga szivacsot. Belemártja a vízbe, majd mosni kezd. A kis fürdőkellék kissé dorozmás anyaga és a forró folyadék együttes hatása kellemes. Ilyen lágy mozdulatokkal minden porcikámat alaposan mossa át. Ezzel végezve, ugyanilyen alaposan meg is töröl. Kapok tőle egy alsónadrágot és egy pólót amiben alhatok. Jót fog tenni egy pihentető alvás anélkül, hogy azon kelljen aggódnom mi lesz holnap.