Fogadd el! [ Befejezett! ]

6.♧

▪Jaz▪
Rin már egy hete nem jött iskolába. Nate pedig attól a naptól kezdve elhidegült tőlünk. Gondolkodom miközben az iskola előtt várom Elit aki sehová sem képes odaérni időben. Erre a gondolatra megpillantom ahogy siet felém. Egy halk sziával köszöntöm majd sietve igyekszünk a tantermünk felé. Az első óránk pont az ofővel van. Ha az ő óráiról késik
valaki, azt senki nem köszöni meg magának.

- Jaazz! - hallok meg egy hangos kiálltást a hátunk mögül. Odakapva a fejem, megpillantom a nálunk egy évvel fiatalabb Eliotot. Lihegve siet felénk gondolom ő is késésben van. Megáll előttünk, a térdére támasztódik és szaporán veszi a levegőt. Remélem legalább fontos.

- Képzeljétek...el...mit..láttam - szaggatottan beszél, a szavak között végtelennek tűnő időközökkel. Ezt nem bírom.

- Eliot. Ha nem látnád késésben vagyunk. Nyugodj le, vegyél egy mély levegőt, aztán meg mond mert sietünk - lehet kicsit durva volt,  de ez az igazság. Megfogadva tanácsom vett egy mély levegőt, kiegyenesedett és elkeztde darálni a mondandóját.

- Múlt héten nem jöttem iskolába. A dolgom elintézése után sétálgattam a városban és a kosárpályánál jártam. És ott láttam Rint. Egy nála magasabb sráccal volt. Valamit motyogtak azt nem értettem, utána meg ölelkeztek? De nem olyan baráti ölelésnek tünt. Fura volt. Egy ideig néztem őket, de elszégyelltem magam, hogy egy perverz kukkoló vagyok és inkább hazamentem. De nem vagyok pletykafészek és nincsenek előítéleteim - legyintett nőiesen - ezért csak nektek mondom el, mert a barátotokról van szó. Na de mindedj, megyek órára sziaszok - hol azt a helyet néztem ahol az előbb még Eliot állt, hol pedig barátnőm ugyanolyan értetlen arcát.

Egy másik fiúval...ölelkezni... gondolkodásomat a jól ismert kínkeserves, szakadozott hang szakította félbe. Az amikor a kis fém kar másodpercek alatt többszázszor nekicsapódik annak a kis, kopott burának.

Megragadom Eli karját és így rohanok az osztály felé. Remélve, hogy drága ofőnk még nincs ott. Ódaérve egy hangos
,, Sziasztok'' -kal köszönök az osztálynak, barátnőmet még mindíg magammal rángatva. A padom felé útközben elhagyom őt a sajátjánál én pedig leülök padtársam mellé. A többinek kissé furcsán néznek ránk, de nem szentelenek neki nagyobb figyelmet. Már kezd normalizálódni a lélegzetem mikor a tanárnő belép a terembe. Hirtelen mindenki félbehagyja amit épp mond és egyszerre felállunk, int, hogy leülhetünk és megkezdődik az óra.

------------------------------- × ----------------------------

Az órák végét jelző csengő valahogy sokkal életteltelibbnek tűnik. A többiekkel együtt kisurranok az ajtón. Eli már ott vár és indulunk haza. Nem hagy nyugodni amit reggel Eliot mondott. Vagy csak én aggodon túl? Eli csak mereven néz maga elé. Valamin nagyon gondolkozhat.

- Te Eli.

- Hmm? - a fejét felém fordítja, de a szemei még mindíg mereven tekintenek a távolba.

- Nateről lenne szó - zöld íriszeit hirtelen emeli rám. Mostmár tényleg figyel - Csak aggódom érte. Mostanában nincs jó passzban. Sőt inkább úgy mondanám, hogy testileg rocs. A lelki állapotába meg bele sem akarok gondolni. Te hogy vagy ezzel? Nem aggódsz? - nem válaszol csak ismét gondolkodik.

- Hát nem is tudom - válasza nem volt valami meggyöző.

- Nem te vagy belezúgva már általános óta? Mégis nekem kell aggódnom? - Erre már nem tud mit válaszolni. Mert az imént említett bus fejjel közeledik felénk. Neki is el kell mondanom. Hátha segít valamit.

- Nate - sietek oda hozzá - Vannak híreim Rinről - felderül az arca és valamiféle halvány mosolyt is fellelek. Gyermeki kíváncsisággal figyel.