Love Myself / Befejezett /

Negyedik

Kérdező: Miért van az, hogy egy iszonyat helyes srác az iskolánkban rám se néz, pedig mindenkitől azt hallom, hogy milyen csinos vagyok ?

Na végre, valakinek hasonló problémája van, mint nekem. A gurulós székembe süppedve raktam fel lábamat az íróasztalomra, miközben arra vártam, hogy leteljen a negyedóra, ameddig az esti arcmaszkomnak rajtam kellett lennie. Úgy döntöttem, hogy hasznosan töltöm az időmet és közben rákeresek, hátha tudja az én kérdésemre valaki a választ. És le se kellett írnom, találtam már valakit, aki ugyanezzel a problémával küszködött. Hiába estem szinte depresszióba az első visszautasítástól, az utána való héten újra próbálkoztam, de mindhiába. Vagy egyenesen elsétált mellettem, pedig szóltam hozzá vagy pedig nagyon tömören válaszolt nekem. Egyre jobban kezdett lelombozni és éreztem úgy, hogy egy kétszínű alak volt. A barátaimtól nem akartam segítséget kérni, hisz nem akartam, hogy utána ezzel a témával szívják a véremet. Taehyunggal pedig csak néha-néha beszéltem pár szót és olyankor neki sem akartam felhozni. Meg elég nagy bunkóság lett volna a részemről, ha pont tőle kérek tanácsot. Így is néha még ugyanolyan rideg voltam vele, mint a beszélgetésünk előtt, de nem adta fel és továbbra is boldogan köszönt nekem.

Én viszont már kicsit kezdtem lemondani JeongGukról...

Taegirl: Lehet csak nem próbálkozol eléggé, hogy a kinézeted mellett is észre vegyen. Ne add fel ! ><

Mochi: Lehet azt gondolja rólad, hogy csak a külsőddel törődsz...

Káposzta2001: Ne hallgass Mochira, szerintem tényleg csak jobban kéne próbálkoznod. Próbálj beszélgetésbe elegyedni vele.

Hát az sem mindig segít...

Mochi: Káposzta2001, oké, akkor leírom azt, ami az első gondolatom volt, csak nem akartam azonnal elvenni a kérdező kedvét az egésztől. Ha úgy sem vesz észre, hogy szép vagy és kedves is, akkor csak egy lehetséges válasz van. A srác meleg, úgyhogy add fel...

Giiiirl: Mochi, kkkkkk

Meleg... Meleg... Meleg... Elképedve ejtettem az ölembe a telefonomat, miközben meredten bámultam magam elé és próbáltam rendbe szedni a gondolataimat. Visszaemlékeztem, hátha csinált valami olyat a fiú, ami esetleg arra adott volna okot, hogy én is ezt feltételezzem róla, de egy ilyen emlékem se volt. Képtelenségnek tartottam, hogy pont ő ne vonzódjon a lányokhoz.

Arcomról lassan leszedtem a maszkomat és a kukába dobva álltam fel a székemről, majd nyújtóztattam ki a végtagjaimat és sétáltam ki a nappali-konyhánkba, hogy zaklathassam anyát a problémáimmal. Amik egyébként nem voltak ugyan nagyok, de általános utolsó osztály óta nagyon is figyelemmel volt az életem minden egyes dolga iránt. Minden este köteles voltam beszámolni az aznap történtekről, hogy megnyugodhasson, nincs semmi baj.

Leülve a kanapéra anya mellé, fejemet vállára hajtottam és úgy bámultam vele együtt Park Bogum most futó sorozatát, miközben halkan beszámoltam az aznap történtekről. Azon kívül, hogy JeongGuk megint figyelmen kívül hagyott, semmi érdekes nem történt. Ezt pedig vele is tudattam, bár mint mindig, most sem hitt nekem.

- Ha rád nézek, úgy érzem, hogy van még valami, amit nem mondtál el - fordította felém a fejét, mire elhajoltam a válláról és fejemet hátra lógattam a támlán.

- Csak nem értem, hogy egy helyes fiú miért nem áll szóba egy olyan lánnyal, mint én. És nem akkor, mikor nincs rajtam smink, hanem amikor van - hajoltam hirtelen vissza és idegesen megráztam a fejemet. - Érted te ezt ? Mind a ketten elég híresek vagyunk a suliban, ő mégis teljesen figyelmen kívül hagy. Hogy lehet ez ? Mármint... Nem az lenne a normális, hogyha legalább érdeklődne irántam ?