Love Myself / Befejezett /

Harminckilencedik

- Én nem fogom túlélni, hogyha ilyen távol lesz tőlem... Már csak akkor hiányzik, hogyha egy napig nem látom, nem hogy több hónapig – feküdtem rá a hideg pultra szomorúan, miután kiöntöttem a lelkemet Taehyungnak, akihez ismételten ellátogattam Cutie miatt, aztán valahogy mégis annál lyukadtunk ki, hogy JeungGuk el akar menni Japánba.

- Én ezt megértem, az egyik legjobb barátom, már most sírok, ha belegondolok, hogy nem fogom minden nap látni – sóhajtott fel a fiú is gondterhelten, mire együttérzően megfogtam a pulton pihenő kezét és gyengéden rászorítottam. Erre elmosolyodva rám nézett, játszva az erősebbet kettőnk közül, holott Tae nagyon ragaszkodó típus volt azok alapján ahogy ő is reagált JeongGuk tervére. – De ez az ő élete, én nem fogom neki mondani, hogy már két párnámat szétbőgtem miatta, mert akkor csak rosszul érezné magát, azt meg nem akarom.

- Pontosan így vagyok vele én is – bólogattam hevesen, ahogy megjelent szemeim előtt a barátom aggódó arca. Biztos, hogy nem akartam volna, hogy így nézzen rám, de attól még féltem. Rettegtem attól, hogy a távolság mit tehet a kapcsolatunkkal. – Tudod, félek attól, hogy Japánban talál egy jobb lányt, mint én. Ez a tudat még az álmaimban is kísért, napok óta nem alszom túl jól...

- Figyelj, nem tudom milyen lány is jobb nálad, de ha arról beszélünk, hogy jobb, akkor ez a természetes dolog. Mindig vannak jobbak, de JK szemében kétlem, hogy létezne másik ilyen ember. Állandóan rólad beszél a közös tanulásainkon is, emiatt pedig Jiminnel állandóan meg akarjuk fojtani egy kanál vízben – forgatta a szemeit ingerülten, mire zavart mosoly költözött az arcomra és éreztem, ahogy forrósodni kezdtem. Azért jó volt tudni, hogy nem csak én áradoztam a fiúról a környezetemnek, hanem ez visszafelé is így volt. – De persze attól még szeretünk, csak hosszútávon már idegesítő... Oh, és nehogy úgy értsd a kedvelést, ahogy ezelőtt, tudod, hogy már túl vagyok rajtad, meg különben se kezdenék ki egy barátom barátnőjével – kezdett hirtelen magyarázkodni a fiú a múltunkra visszaemlékezve, mire csak elmosolyodva megráztam a fejemet, ugyanis tudtam, hogy már egyáltalán nem úgy kedvelt. Most az új szerelme Cutie volt és a színészkedés, ugyanis ő ebbe az irányba szeretett volna továbbmenni. Főleg operaszínésznek ment volna, amit a kellemes hangja miatt teljesen el tudtam volna képzelni, ha pedig énekelt még a karom is libabőrös lett olyan jó hangja volt. Egy kis alakítás még kellett volna hozzá, így el kezdett járni már énektanárhoz is, de mind úgy gondoltuk, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy tökéletessé váljon a hangja.

- Az elején még biztos tudjuk majd tartani rendszeresen a kapcsolatot, de aztán mi lesz ? Egyre elfoglaltabbak leszünk mind a ketten, egyre több megbeszélt időpontot rakunk át, majd a napi rövid üzenetek is elmaradnak és ott tartunk majd, hogy havonta ha egyszer kommunikálunk egy kicsit aztán ennyi. Én ezt nem bírnám... - túrtam hajamba, miközben kiittam a söröm végét is a dobozából. Ritkán ittam, de mostanában nagyon leterheltek a hülye gondolataim, így muszáj volt valakivel innom és Taehyung volt az egyetlen, aki szívesen velem tartott ebben. Illetve én tartottam vele, mert az ő lakásában voltunk, de ez lényegtelen.

- Ezt csak is azért mondom, mert nem akarlak úgy nyugtatni, hogy tudom jól, ez az esély is fennáll: de igen, valóban megtörténhet ez is. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolatotok nem lenne ugyanolyan fontos, egyszerűen csak mindkettőtök élete közbeszól. Amíg nem tűnnek el az érzések, szerintem semmi probléma nem lesz – próbált kihúzni a depresszióból a fiú, de hiába mondta az igazat, szerettem volna valami kecsegtetőbb választ hallani. Bármi mást, csak nem a valóságot.

- Pont ettől félek. Hiszen ha nem látjuk egymást élőben, hogyan fognak megmaradni az érzések olyan élénken ? Magam miatt nem aggódok, mert egy kamerán keresztül látott JeongGuk miatt is fangörcsölnék...