Love Myself / Befejezett /

Hetedik

Reggel a szokásosnál több időt töltöttem a sminkemmel, ugyanis a kevés alvás eredményeképpen gyönyörű sötét karikák keletkeztek a szemem alatt. A bőröm iszonyat fehér volt, így az ilyen dolgok mindig nagyon meglátszódtak rajta. Felkentem egy halvány rózsaszín rúzst befejezésképpen és már adtam is át a fürdőt anyának, aki szintén sietett volna már a munkába. Természetesen miattam nem mindig sikerült neki időben elkészülnie, ami miatt rengetegszer kellett bocsánatot kérem, de tényleg nem tehettem róla. Főleg azon a reggelen.

Étvágyam se volt, így beraktam a kajás dobozomba a reggelire készített szendvicseket és elhagytam a házat. Volt bőven időm beérni, így még a buszon se kellett nyomorognom, ugyanis még a nagy rohanás előtti időt csíptem el. Leülni nem akartam, ugyanis ismertem annyira magamat, hogy átadtam volna valakinek a helyemet, így inkább állva maradtam. Talán kivételesen nem kellett volna így tennem aznap reggel. Jobb lett volna otthon maradnom inkább még egy napot. De természetesen nem bírtam a fenekemen maradni...

Nyugisan álltam egy szabad hely mellett és a fülesemből szóló zenét hallgatva bámulta ki fáradtan az ablakon, amikor is valaki megkocogtatta a vállamat. Kíváncsian kivettem az egyik felét a fülhallgatómnak és azonnal megdobbant a szívem, ahogy szembe találtam magamat Jeon JeongGukkal. Hirtelen nem is fogtam fel, hogy mit mondott, annyira elmerültem sötét szemeiben, csak annyi tűnt fel, hogy mozgott a szája.

- Hahó - emelte fel kezét, hogy észhez térítsen, mire szaporán pislogva megráztam a fejemet és elszakadtam tekintetétől. - Leülhetek ? - bökött a szabad hely felé, mire csak sietve bólintottam és arrébb álltam az útjából. Nagyot nyelve raktam vissza a fülhallgatómat, hisz tudtam, hogy ezzel a YoonAhval akkor se állna szóba, hogyha a part szakad, így inkább nem is próbálkoztam. Pedig Isten a tanúm rá, hogy minden porcikám beszélni akart vele. Még az ablakban is az ő visszatükröződő arcát figyeltem, ahogy egy könyvet olvasott nagy beleéléssel. Halványan elmosolyodtam, ahogy észrevettem, hogy ez az a könyv volt, amit még legutóbb ajánlottam neki. Minden sokkal egyszerűbb lett volna, hogyha beszélhettem volna vele. De ilyesmiről még csak álmodnom sem volt szabad, hisz semmi jó következménye nem lett volna annak, hogyha felismer. Azok után az egész suli tudott volna arról hogy néztem ki valójában.

- YoonAh ? - szállt fel Joon a következő megállónál, mire felé kaptam a fejemet és fáradtan rámosolyogtam. - Szörnyen festesz...

- Kösz, ez igazán jól esett - álltam egy kicsit arrébb, hogy elférjen mellettem, de nem annyira, hogy ne lehessek JeongGuk mellett, akit néha még mindig feltűnően bámultam. Aish... Miért csinálom ezt ? Ő tehet róla, amiért nem tudok nem rá figyelni. Az idegesítő anyajegyei, a heg az arcán, a szemébe lógó frufruja, a telt ajkai... Mikre nem gondolok...

- Jól vagy ? Elég vörös az arcod - nyúlt a homlokomhoz a fiú, mire kicsit hátrébb húzódtam tőle, ami miatt sóhajtva leeresztette a kezét. - Csak közlöm, hogy már feladtalak, úgyhogy nem kell félned attól, hogy kikezdek veled. Szimplán aggódom, mert a barátom vagy - magyarázta komolyan és kezdtem kicsit rosszul érezni magamat a reakciójától. Már éppen mondtam volna neki, hogy sajnálom, csakhogy megéreztem a derekamon valaki kezét és ledermedtem. Ugye most nem az történik, amire gondolok, hogy történik ? Oldalra pillantottam, így láttam, hogy Joon egyik keze a zsebébe volt dugva, másikkal pedig épp kapaszkodott. Ekkor másik oldalamra néztem, ahol észrevettem egy nálunk kicsivel idősebb srácot, aki feltűnően csak az ablakon bámult ki, egyik keze pedig mögöttem tűnt el. Ezt nem hiszem el. Szememet összeszorítva léptem kicsit közelebb Joonhoz, aki az előbbi témán továbblépve kezdett következő kiszemeltjéről beszélni, majd meglepetten nézett le rám. - Az előbb utasítottál vissza, most pedig láthatóan keresed a közelségem - mormogta orra alatt, mire csak megráztam a fejemet és próbáltam volna megmagyarázni a dolgot, csakhogy a másik oldalamon álló srác hirtelen dőlni kezdett felénk. Most komolyan direkt rám akar esni ? Fogalmam se volt, hogy mit tegyek, hisz bármi is történt volna, simán rá tudta volna fogni a busz fékezésére én pedig inkább tűnhettem volna egy akadékoskodó fruskának, mintsem egy áldozatnak, akit épp taperoltak. Csakhogy mielőtt még bármi történhetett volna, megéreztem egy erős szorítást a csuklómon, majd előre estem, egyenesen JeongGukra, az ismeretlen srác pedig rázuhant Joonra. Nagyot nyelve nyitottam ki szemeimet és pillantottam meg a fiút, aki tulajdonképpen segített rajtam, bár rettentő kínos helyzetbe hozott. Kiszáradt torokkal és égő fejjel ültem erős combjain, nem tudva, hogy mégis mit tegyek. Teljesen lefagytam a közelségétől. Még parfümjének édes illata is megcsapott egy pillanatra, amit a pulcsiján éreztem a könyvtárban. Nem tudom számára milyen látvány lehettem mindenesetre ő csak semleges arccal bámult felém, majd nézett oldalra, le a földre, ahol Joon szitkozódott.