Nyolcadik

642 65 8
                                    

Oké, mit vegyek fel ? Mi az a ruha, ami azt sugallja, hogy egy tök normális lány vagyok ? Melyik az a ruha, ami nem készteti JeongGukot arra, hogy fújjon rám ? Létezik egyáltalán ilyen ? Hajamba túrva szedtem ki egymás után a ruhadarabokat a szekrényemből, de hiába próbáltam magam elé őket, egyszerűen nem éreztem úgy, hogy elég jók lennének. A sminkemmel már kész voltam, már csak tényleg a ruhám kellett volna ahhoz, hogy indulhassak. HaNát már így is megvárakoztattam. Bár lehet már hozzá volt szokva, hisz eléggé ismert voltam arról, hogy mindenhonnan elkéstem. Most viszont esküszöm nem én tehettem róla... Már így is nagy rumli volt az ágyamon, így lassan visszaakasztottam a ruháimat a fogasra, amikor is kiszúrtam egy nagyon rég használt darabot. Lassan leakasztottam a fogasról és magam elé emeltem.

- Régi szép idők, hm ? - sóhajtottam fel keserűen, ahogy belenéztem a tükörbe. Ezt a kantáros farmerszoknyámat nagyon régen hordtam utoljára. Még akkor, mikor általánosba jártam, de mivel semmit nem nőttem szinte utolsó osztály óta és a súlyomat is tartottam, így még mindig jó volt rám. Elvettem hozzá az egyik fehér, feliratos pólómat és végre felöltöztem. A hajamat még gyorsan felfogtam és téve bele egy fekete masnit, amin volt egy kis csengő már tényleg készen álltam az induláshoz. Jól megnéztem magamat a tükörben és elégedetten bólintottam az eredményt látva. - Bárcsak smink nélkül is így néznék ki - motyogtam magam elé, majd ijedten megugrottam, ahogy meghallottam a telefonom csörgését. - Sietek HaNa - mondtam azonnal, ahogy felvettem, mire a lány lerakta annyival, hogy reméli is. - Elmentem anya - vettem fel a fehér szandálomat és küldve felé egy puszit már el is hagytam a házat. Remélem tényleg jó leszek így. A frufrum is jól áll, ugye ? Megálltam egy kirakat előtt és gyorsan megigazítottam a hajamat, pedig tényleg nem lett volna mit igazítanom rajta, úgy jó volt, ahogy volt. Én viszont túlságosan is izgultam ahhoz, hogy ezt elhiggyem. Rettentően féltem a JeongGukkal való találkozástól, holott tudtam, hogy nem leszünk egyedül. De mindig felrémlett előttem az arca, ahogy rendszerint nézett engem és kirázott a hideg. Bezzeg a sminktelen YoonAhval tök rendes volt. Ahogy felemeltem a fejemet és lenéztem a lejtő aljába egy pillanatra megtorpantam, ugyanis egyetlen egy ember volt ott, de az nem HaNa volt. Mielőtt még észrevett volna gyorsan bebújtam egy lámpaoszlop mögé és telefonomat elővéve hívtam azonnal fel a lányt.

- Mégis hol vagy ? - szóltam bele riadtan, miközben azt kémleltem, hogy JeongGuk észrevett e már, de szerencsére túlságosan el volt foglalva a telefonjával, így fel se tűnt neki, hogy pár méterre tőle bujkáltam.

- Gondoltam adok egy esélyt ahhoz, hogy kettesben legyél egy ideig a lovagoddal - magyarázta nyugodtan, de éreztem hangján, hogy mosolygott. Sőt, vigyorgott, ahogy csak nagyon ritkán.

- HaNaaaa - nyüszítettem fel és nem tudtam, hogy a hamarosan beköszöntő nyár miatt e vagy sem, de kezdett iszonyat melegem lenni. - Ezt nem teheted velem - korholtam le azonnal, mire csak kinevetett.

- Majd én is csatlakozom, hogyha a többiek megérkeztek - mondta azzal már le is rakta, hiába próbáltam volna tiltakozni. Aish... Miért kell ezt tennie velem ? Nagy levegőt véve érintettem meg a mellkasomat és érezve szívem heves dobogását csak még rosszabbul éreztem magam. Menni fog. Te vagy YoonAh. A lány, akiért mindenki oda van.

- Kivéve JeongGukot - sóhajtottam, majd arcomat megmasszírozva kiléptem rejtekhelyemről és megindultam le a lejtőn. A cipőm sajnos hallatszódott a betonon, főleg mert ráléptem egy rakat pici kavicsra is, így nem csoda, hogy a fiú felnézett mobiljából és azonnal észre is vett engem. Erőltettem fejemre egy halvány mosolyt és kezemet felemelve integettem neki, miközben sietősebbre vettem lépteimet, hogy minél előbb mellette legyek. - Szia...

- Te mégis mit keresel itt ? - ráncolta a szemöldökét, telefonját zsebre vágva és elég ellenségesen nézve rám.

- Az a macska ott - mutattam a doboz felé, ami Cutiet rejtette, figyelmen kívül hagyva a viselkedését, ami miatt mindig fájt a szívem - az enyém. Legalábbis én találtam - magyaráztam viszonylag magabiztos hangon, nem mutatva, hogy elég kínosan éreztem magamat a közelségében. Pedig tényleg így volt, hisz ez volt az első alkalom, hogy nem egyenruhában láttam őt. Egy világos narancssárga vékony pulcsit, egy fekete puma melegítőnadrágot és egy fehér sportcipőt viselt, a haja pedig meglepő módon világosbarna volt. Még fodrásznál is járt, te jó ég...

Love Myself / Befejezett /Where stories live. Discover now