Love Myself / Befejezett /

Huszonnyolcadik

- Összegezve a hallottakat... Saját magadnak vagy a vetélytársa ? - kérdezte HaNa a vonal túloldaláról, ugyanis ahogy hazajutottam azonnal felhívtam és elmeséltem neki mindent. Legalábbis a JeongGukkal való beszélgetésünket, a Midos dolgokba még nem mertem beavatni, ugyanis biztos voltam benne, hogy nagyon ki lesz akadva Iseulra. Még mielőtt bármit mondtam volna neki róla, én szerettem volna beszélni a lánnyal.

- Azt hiszem... De ez csak egy felvetés, hisz az is lehetséges, hogy mással is szokott találkozni a könyvtárban... - rágcsáltam az alsó ajkamat miközben a szememről szedtem le az aznapi sminket. HaNa ijesztően csöndes maradt, így tudtam, hogy megint felbosszantottam azzal, amit mondtam, de nem tehettem róla. Mégis miért kedvelt volna pont engem JeongGuk ? Ez annyira...abszurd volt.

- Remélem, hogy ezt most te is átgondoltad párszor és nem fogsz ilyen butaságot mondani többet - hallatszott ismét a lány hangja, mire sóhajtottam egyet és elmélyülten néztem a tükörbe. Hiába zártam ki minden olyan ételt az életemből, ami gondot okozhatott a bőrömnek még ez sem volt elég ahhoz, hogy szép legyen. Nem is beszélve a hegekről, amik soha nem fognak eltűnni. Menthetetlen voltam. Ez volt az igazság, de inkább nem mondtam ki hangosan a gondolataimat, mert tudtam, hogy HaNa hogy reagált volna.

- Még nem akarom elbízni magamat. Egyenlőre Midon kell segítenem, utána ráérek JeongGukkal és velem foglalkozni...

- Tudod... - szólalt meg komolyan barátnőm, mire azonnal az asztalon heverő telefon felé sandítottam, mintha láthatnám az arcát beszéd közben. Pedig nem így volt, mégis úgy éreztem, mintha hidegen fénylő szemeivel engem bámult volna. HaNának mindig voltak olyan nézései amiktől frászt kaptam. Pedig én is tudtam ijesztően bámulni, őt viszont nem múlhattam fölül ebben. - Biztos vagyok benne, hogy ezt a sablonos megszólalást már sokszor hallottad, de most én is kénytelen leszek ezt mondani neked; ha magadat nem tudod megszeretni, akkor senki mást sem leszel képes.

- HaNa...

- Tudom, a barátaidat szereted, anyukádat szereted és JeongGukot is. De ebben teljesen biztos vagy ? - kérdezte, mire elhallgatva néztem magam elé. Rávágtam volna, hogy természetesen, de mégsem ment. Nem azért, mert nem így éreztem volna, hanem mert tudtam, hogy HaNa valamire figyelmeztetni akart.

- Ha nem vagy egyenes, fogalmam sincsen, hogy mikre akarsz célozni... - motyogtam magam elé, majd összerezzentem ahogy meghallottam HaNa apjának a hangját a háttérben, ahogy szólt a lányért.

- Most mennem kell, majd ezt még folytatjuk - mondta és már kis is nyomott, bennem hagyva megannyi meg nem válaszolt kérdést. Mert tényleg fogalmam sem volt, hogy mire célzott, hisz nem volt ember, akit utáltam volna. Szerettem a környezetemet. És a melegség a bensőmben, amit JeongGuk jelenléte okozott sem volt véletlen vagy szimpla képzelgés. Tényleg ott volt bennem. Mégis... HaNa szavai valamit megmozgattak bennem, ami miatt kezdtem megkérdőjelezni saját magamat.

Még szerencse volt, hogy egy egész hétvége elválasztott attól, hogy ismét suliba menjek és találkozzak gondjaim forrásával, akinek üzeneteit részben ignoráltam részben sajnos nem, de megpróbáltam nem foglalkozni vele annyit, mint eddig. Azt legalább elkerültem, hogy találkozzon a sminktelen énemmel. Helyette egy órán át beszélgettem vele arról, hogy milyen tetoválást akart csináltatni magának legközelebb, hogy fogalma se volt hova menjen tovább és hogy meg akarta kicsit növeszteni a haját. Amit egyébként észrevettem mostanában, hisz hosszabb volt, mint eddig, de jól állt neki. Persze én se maradhattam ki, így kénytelen voltam megosztani vele, hogy mi volt a hobbim az olvasáson kívül és eléggé megleptem mikor a sminkeléssel válaszoltam. Komolyan, mintha már titkolni se akartam volna, hogy valójában ki is vagyok. Az még jobban mutatta, hogy mennyire meggyengültem, hogy elmondtam neki apukámról mindent. Legalábbis annyit, amennyit én is tudtam. Próbáltam nem kimutatni a dühöt, amit éreztem még mindig felé, de JeongGuk azonnal észrevette, hogy megváltozott az írásom, így rögtön terelte a témát.